Városi reáliskola, Esztergom, 1893

24 zönség Ízlését, mely már hozzászokott a szertelen túlzáshoz, bírjuk megérteni, hogy Cakó, a gyakorló színész így alkotta meg Táray jellemét, és nézői elragadtatással hívták a lámpák elé a szereplőket. A többi alakról, gróf Alpáriné, Rióiéról, Antóniáról már nincs külön mondanivalónk, ezek is olyan lehetetlen alakok, mint Táray Béla. A Végrendelet kompozicziója kúszált szálakból van összeszőve. Az egész mű messze elágazó indítékok bonyolult szövevénye és ugyancsak figyelnünk kell, hogy az eszmemenet fonalát el ne tévesszük és kiérezzük az egészből alapeszméjét: Ifjúkori tévedéseinkért számtalanszor később kell keservesen meglakolnunk. * Kiválasztottuk ime Cakó drámaköltői működéséből két legnagyobb elismerést aratott művét: a Kalmár és Tengerészt, a mellyel dicsőséges pályájára indult és a Végrendeletet, a mellyel hírnevének tetőpontjára érkezett. Ezután írt drámái: Leona és a Könnyelműek csak hanyatlást jelentettek a kortársak véleménye szerint is, és ezt az Ítéletet most fél évszázad multán mi is aláírhatjuk. Hisz amaz csak költői kuriózum számba mehet és evvel sem váltotta be Cakó a szép kezdethez mért nagy várakozást, mit közönség és bírálók pályájához fűztek. A Könnyelműek is lehetetlen történet, telve indokolatlan és ezért dagályos túlzással. Említettük összes művei felsorolásánál, hogy még két történeti drámát is írt, melyek közül első Szent László és kora, második pedig a János lovag. A társadalmi színműből Cakó a históriai felé fordul. Tette ezt a kritika beavatkozása következtében, amely megsokalta a költő elhibázott irányát, megtette kötelességét, és a költő, ki egyre tépelődik és komoly törekvéssel iparkodik tökéletesebbé lenni, más térre megy át, hol a történelem készen levő adatai kényszerítik őt reálisabbnak maradni. Valóban a történeti dráma az a mező, a hol a sokat szenvedett író a maradandó dicsőség virágjait téphette volna. Nagyon helyesen jegyzi meg Bérezik, hogy történeti darabjaiban, midőn mesét s alakokat a történet némileg készen szolgáltat, nagyobb a harmónia, s