Városi reáliskola, Esztergom, 1891

taaulók, meluea tisztelt kösöaseg! Ha volt valaha ünnepélyes fényes alkalom, midőn hazafias buzgósággal, lelkesedéssel és őszinte örömmel léptem e helyre, hogy irányotokban és az igen tisztelt közönség irányában áhítatos szavaimat hallathassam, úgy bizonyára a mostani az, hol nekem — mint élőtanunak — jut ama megbecsülhetlen szerencsém, egy magasztos, nagy nevezetességű, az ország és a fejedelemre nézve egyaránt dicső eseményről hódolatteljesen megemlékezni. És méltán, mert szivünket gyönyör hatja át, örömujongások emelkednek az egek felé, és öröm könnyek peregnek e mai magasztos ünnepélyen. A tiszteletnek, szeretetnek és a hálának érzése hazánk felkent koronás királya iránt, lelkesít ma minden igaz magyart, midőn felséges apostoli királyunknak 25 éves koronáztatási emlékét megüljük; dicsőséges uralkodására emlékezünk, azon dicső időszakra, melyben nemzetünk kormányát és uralkodását — mint megkoronázott alkotmányos király, bölcs és atyai gondossággal újból átvette és igazgatni kezdette. Az életnek számtalan javai közt, melyeket a teremtő atyai gondos szeretete a polgári társaságban élő embereknek ajándékozott, bizonyára legjelesebb, a bölcs és a jó kormányzás. Boldog az a nép, melynek ura bölcsességgel, szívbeli jósággal, a néppel együttesen hozott üdvös törvényekkel, igazságosan kormányozza és vezeti azt, és így folyton azon munkálkodik, miképen alattvalóinak boldogságát előmozdítsa; dicsőség azon országnak,