Városi reáliskola, Esztergom, 1891

28 zát állítja elénk. A Parzivallal és Tristannal érte el a lovagepika legmagasabb kifejlődését; ezek voltak a középkori eposz virágai. A 14. század elejétől kezdve azonban már az eposz három felé ágazik: vagy a 14. 15. és 16. század (lirai) népdalába és a tanitókölteményekbe, vagy a népkönyvek prózájába, vagy végre a mesékbe és népmondákba csap át. A német népkönyvek tartalmát eredeti alakjában epikus anyagnak kell tekintenünk. Ide tartoznak Oroszlán Henrik, a szép Magelone, Reinecke Fuchs, Griseldis, Genovefa, Barbarossa, Octavian császár és mások.

1) Ezek magukban foglalják a legjobb német költemények magvát s költői értéküket megvilágították Görres, Tieck, a két Grimm stb. A 14—16. századok folyamán az epikus költészet alakja a legszélsőbb durvaságba, anyaga szegényes kivonattá sülyedt s most már magától el kellett enyésznie. Az eposz idővel alkotó részeire bomlott, a melyeket részben költőileg átalakítottak, részben újra feldolgoztak. Ide tartozik Kaspar v. d. Roen Heldenbuch-ja (1472.) A Hildebrand-dal alkotja a 8. században epikus költészetünk kezdetét, a 15. században is megtaláljuk azt annak végvonaglásánál. Azonkívül találunk ama korban a kortörténetből vett elbeszéléseket (Rosenplüt, Soester Fehde, Thewrdank), legendákat, bohózatokat és más ilynemüeket. A 15. és 16. században az irodalom mindinkább a nép kezébe került s a próza az irodalmi termékek közönséges alakjává vált. A mithosz és a monda a történelmi eposzba mentek át s az eposz és a népmonda lassankint a történelmi próza felé hajlottak. Eposz és monda csak akkor váltak prózaiakká, midőn a dolgok érzéki és eleven felfogása a népben már nem volt túlnyomó. Az újkor fejlődése folytán a mondának és népköltésnek el kellett enyészniök. Az észszerű művelődés általánossá válása következtében a hagyományokban való nagyobb fokú gyönyörködés is megszűnt. Minél inkább elváltak képzettségük által a magasabb rendek a tömegtől, annál inkább törekedett ez azok után: a mondákat, meséket és népdalokat csakhamar kevésre becsülték. Az idegenek, különösen Francziaország befolyása meg is .') L. Schwab és Simruk német népkönyveit.