Városi reáliskola, Esztergom, 1891

24 a Nagy Károlyról szóló franczia költeményben. „Azokat az érdemeket, melyeket a Karolingok a kereszténység érdekében szereztek, nem felejtették el a népek; egy ószövetségi felkentnek s a kereszténység fejének dicsfénye lebegett Károlyon, midőn Európa népeit a szent sir visszafoglalása iránt való lelkesedés fogta el; látták szellemét a sirból kikelni s beszéltek az ő jeruzsálemi keresztesutjáról. Ennélfogva a roncevali csatáról és Roland haláláról szóló költemény lett az a medencze, melybe az új vallásos harczi lelkesedés ömlött; a Károly-monda lett az egész romantikus költészet középpontja, mert ez a nemzeti elemet, a mely kezdetben a roncevali csatáról szóló románczokat nagyobb mértékben áthatotta, mellőzte s az általános keresztény érdeket vette figyelmébe; e kor első korszakalkotó költeményei és az utolsók, melyek a sort bezárják (Ariosto), foglalkoznak ezzel; a hit javáért vivott vallásos harczok s velük együtt ama kor legmagasztosabb eszméi és törekvéseik forrása töltik be eme költeményeket, a francziákat és németeket. Az, a melyet Konrád pap 1173—77 lefordított, egészen ilyen szellemű. Az előadás az ó-szövetség és a zsoltárok stíljével van színezve; Károly császár mint valami királyi próféta és Isten harczosa tűnik fel, 12 pairje mint harczoló apostolok és mártírok, köztük Ganelon mint Júdás, Roland pedig mint urának kiválasztott eszköze. A legnagyobb egyszerűség mellett is erőt, harczias szellemet és vallásos lelkesedést lehel minden, mert a költőnek nem idegen viszonyokat kell ábrázolnia, hanem oly tettekről beszél, a melyekért az egész kort dicsőitették" ]) „A kereszténység győzelme a világi harczban — mondja Grimm W. (Einleitung zumRuolandes liet) — az egyetlen gondolat, a mely a hősöket mozgatja, ez tetteik végczélja. A német hősmondának más középpontja volt, ez az emberrel vele született nemességben és benső értékben kereste a lét dicsőségét: Siegfriedben az embert istenítette, a ki Roland személyében az Isten előtt megalázkodik. Roland halála előtt a kardot, a melyet meg nem semmisíthet, vizbe sülyeszti, mivel azt csak a kereszténységért való küzdelemben szabad viselni: a pogány hős kardja még mások kezében is boszut áll haláláért." ') Gervinus Nazional-Literatur §. 49.