Városi reáliskola, Esztergom, 1890

10 vágyát kelti fel bennünk, mely még napjainkban is a fölfedezésnek eszközlöje; még inkább növekszik azon törekvés, mely az ideálist a realissal összhangzó egészszé egyesíti. Ennek elérésére a földrajz terén is munkálkodnunk kell, habár annak haszna nem is nyilatkozik mindjárt az irodalom terén. Habár fontosaknak ismertettek el az iránytű segélyével tett tengeri fölfedezések, mint Guido de Vadino és Guido de Valdivo utazásai nyugat felé 1281. évben, valamint a génuai hajósok által a XIV. századbeli kisérletek; mégis a szárazföldi utazások fontosabbak, melyek közül pl. említhetjük C a p r i n i ferenczrendinek (1246) és Ruisbröcknek (1253) Ázsiába, és a sokféleképen megtámadott Marco Pólónak (1270 — 96), John Man de vilinek (1322) és a müncheni fi a n s Schiltbergernek (1425) tett utait. S ha bár eredményeik tudományos szempontból nagyon különfélék voltak, mégis oly mozgalmat idéztek elő az egyes vidékek iránt, hogy az ez iránti érdeklődés mindig szélesebb-szélesebb körben terjedt tova. Ezt pedig az előadók naiv, mondhatni epikus előadási módjának lehet tulajdonítani, kik az újabbkori leírásokkal teljesen ellentétes állást foglaltak el. A XV. század azon alkalmazkodni tudó időszak volt, midőn a különböző czélú tudományos törekvésekben egy közös jellemvonást fellehetett ismerni, mely jellemvonás az irányoknak összehangzó követésében nyilvánult. S mondhatjuk, hogy az 1500. esztendő egy oly szilárd alapon nyugvó emlékkő, mit az idő vasfoga sem emésztett meg ; mert az akkor történt nagyszerű események csaknem 2 ezred éven át páratlanok voltak; s ezen események közül a legkihatóbbak épen azok voltak, melyek a tudomány ezen ágának más irányt jelöltek, de elő mégsem mozditották. Ha vizsgáljuk a tényeket, azt találjuk, hogy épen azok tudtak hatással lenni kortársaikra és az utódokra, kik éber szemmel vizsgálták a teremtés remekeit. Ezt látjuk az olaszoknál, kik majdnem emberfeletti tevékenységet fejtettek ki úgy a művészet, mint a tudomány terén; de lett is eredmény, mert mindkettőnek mestereivé lettek, úgyannyira, hogy vitorlás Henrik a portugál herczeg, népét az elsők közé emelte; s midőn büszke önérzettel irá C o nquistador királynőnek: „A föld kicsiny, és pedig sok-