Városi reáliskola, Esztergom, 1890
19 nak egymással. Ritter pedig kimutatta azt is a helleneknél s más népeknél tartott értekezéseiben, hogy a tisztán topicus viszonyból kiinduló iránynak már magában véve is nagy hatása volt. Habár Klipsteinnaka bazalt befolyásáról szóló megjegyzéseit nem egészen fogadjuk is el, mégis W e i s z n e k „Déli Bajorország felülete" czimű művében a földrajz fontosságáról már 1820-ban kifejtett elveit, elismerésre méltatjuk a topografia és más factorokra való tekintetből; úgyannyira, hogy azokat Kohl, Cotta, Riehl, M ii h r y és mások, nagyszerű műveikbe is bevették, annak fontosságát elismerték, sőt világosan kimutatták, hogy az embereknek abból nagy hasznuk volt. De ha már az élettelennek látszó földnek is ily nagy a befolyása, mily nagy akkor azon eredmény, mit ez létre hoz s amit közönségesen „Klímának" nevezünk. Ennek nagyhatása előtt mindenki meghajol, bár a különböző zónák alatt az emberek sokféle kifejlődésére való hatását még mindig nem ismerjük tisztán. Épen azért szükséges, hogy a földrajz a vele rokonságban álló tudományágakból annyit öleljen fel, a mennyi a világos tudáshoz megkívántatik. Mindamellett azonban Schouw szavai szerint az legyen a czélja „hogy a földnek és felületének, valamint lakóinak teljes képét nyújtsa," nem pedig mint azt Blanc, Reuschle s mások teszik. A rokon tudományokat szabad ugyan e tárgynak érintenie, de őrizkedni kell a természetrajzi anyagot szélesebb körben feldolgozni. De azt R a um e r és Berghaus nem nagy figyelemben részesiték. Ezek után kimondhatjuk, hogy tágterű és nemes tudomány a földrajz, mely a különféle talajviszonyokra állva, felöleli a természetnek műveit s tarka képét nyujija a földön élő embereknek, kiket az örökkévalónak keze oly csodálatosan vezérel. Szívesen inegtennők, hogy a felhozott dolgoknak fonalát tovább nyujsuk, de a hely szűke miatt ezt most nem tehetjük. Reméljük azonban, hogy tárgyunknak még fontosabb részét t. i. a módszertani tárgyalást a legközelébbi alkalommal szerencsések lehetünk bemutatni.