Városi reáliskola, Esztergom, 1888

12 tünk ép úgy függ anyagi és szellemi művelődésünk haladásától, mint államjogi intézményünktől." Ki életében a közügyekért megtett mindent, mi a lelehetőség körébe tartozott, az megfelelt honpolgári hivatásának és becsületesen rótta le kötelességét! És ki rótta le hazája iránti tartozását inkább mint ő ?! De ezen állandó munkásság, lázas tevékenység, izgalmas kötelesség teljesítés és talán leginkább az egyetlen és nagyreményekre jogosító derék fiának váratlanul történt szomorú elhunyta által őt ért mély családi bánata is, az ellagott ősz ember testi erejét lassan- lassan megtörte, úgy, hogy az utóbbi időben újból hevesen és vészesen fellépett idült szervi szivbántalmaknak nem bírt többé ellent állni, ereje a sok küzdelemben kimerült. Halálával nagy szellem, mély tudományosság, lángoló hazaszeretet, szabad gondolkozás és szellemi szabadság utánni forró áhítat száltak vele sírba. Augusztus 24-én d. u. 5 órakor a temetésére elhelyezett virágok- és koszorúkkal gyönyörűen díszített ravatalt a magyar tudományos Akadémia fekete posztóval bevont oszlopcsarnokában családjának tagjai könnyezve állták körül. Ott voltak azon kivül a ministerek, a közös hadsereg / o és magyar honvédség tábornokai, köztük József főherczeg ő fensége is, a tudományos akadémia tagjai, a főváros képviselői és tanférfiai, testületek és országos képviselők, a megyék és városok küldöttei, és ez utóbbiak sorában az őt megillető helyet elfoglalta Esztergom megye és városának küldöttsége is. A város küldöttségét szeretve tisztelt polgármesterünk, a reáliskolát pedig csekély személyem képviselte. Az imént említett hivatalos személyeken kivül a végtisztesség tételén megjelent még igen nagy számú díszes közönség is, elkísérve a köztisztelettel környezett hamvakat a kerepesi út melletti sírkertbe, örök nyughelyére. Mi visszamaradottak fájdalommal és könnyes szemmel