Városi reáliskola, Esztergom, 1887

4 ladtam-e az idővel, s felhasználtam-e minden pillanatot, melyet az áldásthozó nap osztályrészemül juttatott? Mert sokszor hallottam e szavakat: „használjátok fel az időt!" A pénz, melyet a játékos elpazarolt, sokszor kárpótolható még; az elfecsérelt órákat azonban aranynyal sem lehet többé visszaváltani. — Nem változtatta-e meg valamely szokatlan példa lelkemnek gondolkodás módját és nem birt-e arra, hogy némely magasztos eszméről lemondjak? Oly tiszta és ártatlan-e még szivem, mint volt gyermekkori napjaimban?!" Ugy van kedves tanítványaim; a ki közületek ezen kérdésekre minden tanév végén szivének és lelkének egész nyugodtságával tud megfelelni, az reményteljesen tekinthet a jövőbe! Az ismeretek gazdag kincseivel megrakodva, ártatlan és jámbor lélekkel megáldva, bátran léphet az ily törekvő ifjú a nagy világba. Igaz ugyan, hogy a művészet és tudomány is szükségbe jut néha, de művelőjének edzett, magasztosult lelke a nemes küzdelem bátorságával tölti el kebelét. A nemes és csak jóban munkálkodó lelket is éri néha keserűség, de elvégre is a tiszteletet és becsületet tőle senki el nem vitatja. De mit mondják rólatok, kik oly könnyelműen átsikamlatok egyik tanévből a másikba? Valóban ugy látszik, hogy bennetek az érzéki ösztön a lelkiismeret szavának túlszárnyalására tör. Minél inkább igyekszik azonban könnyelműségtek titeket álomba ringatni, hogy az idő kipótolhatatlan vesztesége felett csalódásba ejtsen: annál gondosabban int ma még benneteket az iskola a számadás lezárása alkalmával; annál bővebben szórja az együttlétnek ez utolsó napján a jó tanácsok magvait, — melyek zöldellő vetést, virágot és gyümölcsöt hozhassanak a jövőben. Ezen édes reményben akarom én a mai napnak üdvös komolyságát és gyümölcsöző befolyását a ti lelketekre hatásosabbá tenni, midőn egy lefolyt tanévnek fontosságát, az egész életre kiható jelentőségét — atyailag szivetekre kötöm. I. A mire oly sokszor figyelmeztettek benneteket e szavakkal, „használjátok föl az időt" — az áll különösen a tanévre nézve is; mert ez csupán mint időt tekintve is nagyon fontos. Hiszen az idő az Isten