Városi reáliskola, Esztergom, 1887

Az iskola intő szózata a távozó tanulókhoz. Mint a vándor, ki hosszas, részben kellemes, részben kellemetlen és fáradalom teljes utazása után egy halmon letelepedik és megfutott pályájára visszatekint: ugy állunk mi is ma egy bevégzett út végpontjánál és örömmel, — de sok tekintetben fájdalommal is tekintünk az elmúlt napokra! A végzett munka komolyságához azonban — melyet a mai nappal befejezünk —- illő, hogy komoly pillantást vessünk a lefolyt tanévre. Mert megvetésre méltó azon ember, ki soha sem vet számot azzal, a mit végzett. A kereskedő az év végével elkészíti a mérleget veszteségei és nyeresége fölött. Az okos vándor, este ha megpihen, visszagondol útjára, megvizsgálja tévedéseinek okait, melyek őt a helyes útról eltérítették és fontolóra veszi, minő eredménynyel volt rá nézve a távozó nap. Azért kedves tanítványaim, komolyan gondoljatok e napon ti is vissza arra, a mit végeztetek. Gondoljátok meg, hogy egy tanév áll ismét mögöttetek Mily fontos idő ez egy tanulóra nézve! Mily lényeges alkotó része egy ifjú életének! Legyen azért e távozó iskolai évnek utolsó napja rátok nézve a számadásnak, az őszinte elmélkedésnek és csendes magatokba szállásnak napja. Szilárdan határozza el mindenik közületek, hogy: „Én is számot akarok vetni ma magammal! Meg akarom vizsgálni magamat, vájjon felhasználtam-e azon tehetségeket, melyekkel Teremtőm engem megáldott ? Tettem-e valami előhaladást, inelylyel jövendő hasznavehetőségeinet előmozdítottam ? Kerültem-e valaha a fáradalmakat, midőn a tudomány tőlem azokat követelte ? avagy kedvetlenül kitértem-e a nehezebb munka elől s könnyelműségemben a dolognak könnyebb végét kerestem ? Versenyt hal*