Városi reáliskola, Esztergom, 1887

14 ment végbe. Tanulótársai fájdalmuk és őszinte részvétük jeléül ravatalára díszes koszorút helyeztek. Nyugodjék békében! Május 12. és 13-án a reáliskolai tanulók számából 108-an a városi orvos által másodszor beojtattak. A már beojtottaktól az ujraojtási bizonyítványok beköveteltettek, a melyek be is lettek mutatva. A tanárok irodalmi működésénél fölemlíthetjük, hogy dr. Kőrösy László tanár tovább szerkesztette a hetenkint kétszer megjelenő „Esztergom és Vidéke" czimü helyi érdekű lapot s a „Mulattató zsebkönyvtár" czímü szépirodalmi füzetes vállalatot. Gvadányi Rontó Páljának legújabb kiadásahoz terjedelmes irodalomtörténeti tanulmányt irt s a magyar irók és művészek életéből „Czigányvilág" czim alatt egy kis kötetre való apró jellemrajz gyűjteményt állított össze. A Budapesti Hírlapba s az Ország Világba több tárcza közleményt adott s „Félrevert Harangok" czim alatt egy uj regényt irt. „A magyar vallásos költészet történetét" befejezte és sajtó alá rendezte. II. A latin nyelv a reáliskolában. A nagym. m. k. vallás- és közoktatásügyi minister 1887. évi 8296. sz. a. kelt rendelete értelmében a latin nyelv, mint rendkívüli tantárgy, a reáliskolák felső osztályaiban előadatik. A latin nyelvnek a reáliskolába való behozatala által a reáliskola oly helyzetbe jut, hogy a papi és classica-philologiai palyákat kivéve, minden képzelhető pályára készíti elő növendékeit. A minister úr mult évi 35708. sz. a. kelt rendeletében a reáliskolai latin nyelvi tanfolyamba való felvételt olykép szabályozta, hogy a latin nyelvet csakis a legtehetségesebb és legszorgalmasabb reáliskolai tanulók tanulhatják, vagyis olyanok, kik minden tárgyból csupa jeles vagy jó érdemjegyet nyertek. A f. év márcz. 27-én kelt 7220. sz. ministeri rendelet az ezen tanfolyamba való felvételt oda módosítja, hogy a csupa jeles és jó érdemjegyet nyert tanulókat maguk az igazgatók ezentúl is föltétlenül vegyék fel. Ha azonban találkoznak oly újonnan jelentkező tanulók is, kiknek megelőző év végi bizo-