Városi reáliskola, Esztergom, 1886

u 1866 67. (Báró Eötvös József.) Az 1867. tavaszán kinevezett magyar minisztérium lelkes buzgósággal fogott hozzá az országos tanügyi viszonyok rendezéséhez. A magyar országgyűlés egyhangú lelkesedéssel szavazott még egy milliót népnevelési czélokra, a népnevelési törvény megalkotásán kivül az egyetemi oktatás felvirágoztatása is a visszaállított magyar alkotmany első kulturális vívmányai közé tartozott. Eötvös József báró az egyetemi tanároknak kijelentette, hogy mindenekelőtt a magyar egyetemi oktatás ügyét fogja fölkarolni s ezzel a költői hasonlattal végezte szavait: „valamint a nap fölkeltekor a legmagasabb hegyek ormait aranyozza meg legelőbb, úgy a magyar királyi közoktatási minisztérium is a legfelső iskolákat fogja mindenekelőtt a felvirágoztatás áldásaiban részesíteni." Eötvös csakugyan az egyetemen kezdte s különösen a magasabb ipariskola jellegével biró műegyetemet számos uj tanszék és szakrendszer behozatala mellett egyetemi rangra és színvonalra emelte. Azután a középiskolákra vetette tekintetét. Kezdte az állami tanári fizetések megkétszerezésével, folytatta a tanárnövendékek segítésével s külföldi tanulmányutakra küldött szakemberek tapasztalatainak fölhasználásával. Szóval Eötvösnek rendkívül sokat köszönt a magyar tanügy. Báró Eötvös Józsefet a reáliskolai tanári-kar külön feliratban üdvözölte, midőn a nagy gondolkodó a kultuszminiszteri széket elfoglalta. Erre a következő válasz érkezett : „Esztergom szabad királyi város reáltanodai, tanitóképezdei és elemi-tanodai tanitói illetőleg tanári testületének. Esztergom sz. kir. város 1 reáltanodai, tanitó-képezdei és elemi tanitó-testülete f. évi apr. 6-án hozzám, mint vallás- és közoktatási magy. kir. miniszterhez intézett üdvözlő feliratát örömmel olvastam és köszönettel fogadtam. Magyarországon, a hol az idők viszontagságteljes befolyása alatt a szellemi fejlődés és művelődés érdekei kellő haladásnak nem örvendhettek, az összes tanitói-kar s különösen az alsóbb rendű, még nem Ítéltetik azon szempontból, melyből kiváló fontosságú működési körét tekintve, kell hogy megítéltessék; társadalmi állása még nem az, melylyé kell, hogy fejlődjék, ha akarjuk, hogy öntudatosan és szorgalmasan munkálkodó művelődési tényezői legyenek a tanárok és tanítók a nemzet szellemi életének, a nép erkölcsi emelkedése s józanságának úttörői, a rend- és törvény tis/.teletben elöharczosai, vezetői, szellemi s anyagi jóléte elömozditói, valódi barátai. E fontos ügyre különösen ki fogom terjeszteni gondomat s igyekezni tőlem telhetőleg, hogy az összes hazai tanitói-kar szellemi és anyagi érdekei a kellő lendületet nyerjék, mihelyt az átmenet tüielmet igénylő helyzetéből kibontakoztunk; de másrészt