Városi reáliskola, Esztergom, 1886
18 pedig annál érzékenyebbé válik, ha elgondoljuk, hogy egyik legüdvösebb intézetünket, a reáltanodát, mit az önkényuralmú kormányzat létesített és fentartoct, alkotmányos korszakunkban fentartani képesek nem lévén, enyészetnek és megsemmisülésnek engedni késztetve leszünk. Ily fájdalmas aggodalmak, ily méltán szomorú körülmények között búskomolysággal ugyan, de csüggedést nein ismerő hitben mai nap tartatott közgyűlésünkben mindazon nagy hazánkfiait, kik a jó és nemes tettek eránt lángoló hazafiúi és emberbaráti szeretetüket nem egy izben már tanúsították, kik egyedüli pártolásának köszönik számos intézetek létüket és maiglan fenmaradásukat, a szóban forgó reáltanodának pártolására s annak további fentmaradása érdekében kegyes segedelem nyújtására tiszteletteljesen felhívni elhatároztuk. Ezen dicső erényü hazánkfiai legelső sorában üdvözöljük Nagyméltóságodat, kit az isteni Gondviselés áldáskép számos intézetek pártfogójának s őrangyalának számunkra kijelelt, kit a hazafiúi áldozatok, legkivált a nevelési téren már rég nagygyá és halhatatlan emlékezetűvé tettek, kihez a fentebb felhozott szomorú helyzetünknél fogva mi is legmélyebb tisztelettel járulni bátorkodunk, hogy reáltanodánk fentarthatását kegyes pártolásával felsegélleni és azt alapitványkép teendő adományával az enyészettől megmenteni kegyeskedjék. Kik egyéberánt állandó nagy tisztelettel vagyunk Kelt Esztergom városának 1861. évi márczius 23. tartott közgyűlésében Nagyméltóságodnak alázatos szolgái Esztergom képviselői." Minden oldalról megindult tehát a mozgalom az újra fölpezsdült nemzeti szellem ifjú lelkesedésével a városi reáliskola jövője érdekében. Hogy milyen parázs maradt vissza a magosan lobogó lángokból, azt majd a következő esztendők beszélik el. A negyedik tanévben az intézetnek negyvenhét tanulója volt ; köztük negyvenhárom magyarajkú, harminczhat katholikus és tiz izraelita. 1861 62. (Zászlószentelés.) A reáliskola jövőjéért való nagy felbuzdulás azonban nemsokára véget ért, a legüdvösebb Ígéretek és biztatások papiron maradtak, sőt még a tanárok fizetése is hónapokon keresztül. Az önkényuralom esztendei Esztergom anyagi erejét teljesen kimerítették s így hónapok teltek el, mig a tanárok a város pénztárából némi fizetséghez jutottak. Az igazgatóságtól visszalépő Kollár István plébános helyébe Scitovszky herczegprimás decz. 28-án Zajicsek János tanitóképzöintézeti és városi elemi igazgatót nevezte ki, de a város a kinevezés ellenében csak 1862. apr. 10-én választotta meg Zajicseket igazgatónak.