Városi reáliskola, Esztergom, 1885

8 talma prózai elbeszélő formában szóval vagy írásban könynytn visszaadható. Ennélfogva ezek mindenkor jól átgondolt és rendezett előadás tárgyául szolgálhatnak anélkül, hogy hatásukat tévesztenék. Az által, hogy a tanár a költeményt magyarázata befejeztével még egyszer — kétszer átolvastatja, annak hatása csak fokozódik. Ep oly kevésbbé kell, hogy minden olvasmány általában stilisztikai gyakorlatul legyen alkalmazható. Igaz ugyan, miszerint a középiskolák alsó osztályaiban a nyelvtani Írásbeli feladatoknál az utánzások és alakváltozások uralkodnak túlnyomóan; a leírások és elbeszélések pedig kellő időben szabadgyakorlatok gyanánt csatlakoznak hozzájok. Ámde nem minden olvasmány utánozható, s nem is mindegyik idomítható át a tanitványok javára és hasznára, legkevésbbé lehet pedig minden olvasmányt akármily tetszésszerinti alakba átönteni. Különben is nein lehetnek az utánzások oly nagy szerepre hivatva, mint gondolnók és a minőt jelenleg sokfelé játszanak. Mert bármennyire legyek is áthatva az utánzásoknak mint az irályképző eszközök egyik legkiválóbbikának jelentőségétől, mindamellett ellene kell lennem az utánzások azon nemének, mely nem egyéb, mint szolgailag utánzó mondatgyártás. Ily utánzás nemcsak nein fokozza a tanitványok beszédbeni ügyességét, nemcsak nem segíti elő kifejezésbeni könnyedségét, de sőt kiöli a tanítványból a szellem rugékonyságát, tönkre teszi gondolkozási kedvét, veszélyezteti önnállóságának fokozatos fejlődését. Es mégis az irály fejlesztésének egyik leghathatósabb eszköze az utánzás, de csak akkor, ha az egész olvasmány eszmemenete utánoztatik s nem annak egyes mondatai. Csaknem ugyanaz, amit éppen most az utánzásokról mondottunk, áll az alakváltoztatásokról is. Ezek az olvasmánynak úgy egyes részeit, mint magát az egész olvasmányt is illethetik. De bármily különbözők legyenek is ezek, mindazáltal itt mégis kevésbbé áll az, miszerint nem minden olvasmánynál alkalmazható bármely alakváltoztatás. Itt gyakorlat tárgyául vehetők: szórendi változtatások, rokonértelmű szavak alkalmazása, a határozott szólásformáknak határozatlanra való átvitele s megfordítva, bizonyos költeményeknek prózába való áttétele, az irályfajok átalakítása, mint például az elbeszélő alaknak beszélgetésiI