Városi reáliskola, Esztergom, 1883

7 Ezekről a „pogány zamatú" énekekről szent Gellért idejében egy Walter nevű hitoktató gúnyos mosollyal nyilatkozik, de azért érdekkel hallgatja végig egy kézi malmon őrlő hajadon nótázását. Béla király névtelen jegyzője nem egyszer utal rá, hogy a kobzosok a történeti igazsággal nem egészen egybevágó históriás énekeket dállanak, melyekben a honfoglalás történetét költői szabadsággal másítják meg s a magyar hősökről szintén sok költött elbeszélést szereznek. A névtelen jegyző megveti és lenézi ugyan ezeket a „csacska énekeseket", hanem azért nem egyszer mégis csak hozzájuk kénytelen fordulni. A mi mindenesetre azt jelenti, hogy volt az ö énekeikben a tóditó csacskaságokon kivül némi elfogadható történeti érték is. A hét vezérről sokáig dicsöitő énekek szálltak szájról-szájra s az augsburgi veszedelemből visszakerült gyászmagyarok hegyen völgyön bebarangolták az országot, ríkató énekeikkel. Legújabb irodalomtörténetünk közvéleménye az, hogy nemcsak történeti énekeink, hanem valóságos naiv eposzaink voltak. Dáridók és áldomások sohasem végződhettek dalok nélkül s a magyar természet csak úgy vigasztalódott a szomorú nótákon, a mint fölvidult a vidám dalokon. A sirvavigadás nem uj fogalom. Kimagyarázható az a magyar faj jelleméből már a legrégibb időkben is. De nevezzük bár az ősi vallást akár pogánynak is, mégis többet tudunk róla, mint az ősi költészetről. Pedig az ősi költészet a reánk származott hősi mondatöredékek után itélve nem lehetett egészen "fejletlen. A kereszténység fölvétele a régi emlékek levetkezésével járt. Az ősi vallásra emlékeztető költeményeket kiszorították az uj vallási énekek s a magyar nyelvnek hatalmas vetélytársa kezdett támadni a latinban. A latin nyelv a katholicismus terjedésével terjedt el hazánkban s az egyházból ment át a világi kormányzatba sőt a magán életbe is. Az első magyar egyházi énekek közt nagyon sok latin nyelvű volt. így különösen érdekes már tartalmánál fogva is a szent László király tiszteletére irt latin sequentia, mely egy tizennegyedik századbeli pálos misekönyv lapjain maradt följegyezve. A latin nyelv terjedése hazánkban azonban nem történhetett meg némi küzdelem nélkül. A latin nyelvnek jelentősége, hivatása volt, mert a katholicismussal karöltve járt. A küzdelem először is a régi nemzeti dalok és énekek ellen indult meg s hosszú fáradozások után az egyházias tartalmú vallások énekek teljes diadalával jártak. A mi az első latin nyelven irt magyar egyházi énekek szellemét illeti, arról nem lehet ócsárlólag nyilatkozni. Magyar igyekezett az lenni, a hol csak érvényesülni birt s a nemzeti szellem gyakran oly harczias hangulatban nyilatkozott bennök, hogy az egyházi ének nyugodt vallásos modora szinte el is enyészett.