Városi reáliskola, Esztergom, 1879

6 föl, még korántsem engedik sejteni azon jövendő remekmüveket, melyeket Corneille későbben teremtett; de annyi áll, hogy ezzel meg volt téve az első lépés a haladás utján, mely nemsokára az összes színművészet gyökeres átalakítására vezetett. Corneille kiválólag tragicus költő és mint ilyen tulajdonkép nem tartozik ezen vázlat keretébe 5 de miután ő a dráma két főnemének a megteremtője, méltányos, hogy működését mindkét szempontból röviden szemügyre vegyük. Bármily nagy lett legyen is a drámai müvek száma Corneille megjelenése előtt, drámai becsök tekintetében mindössze is keveset nyomtak, mert hiányoztak bennök az erkölcsök, a szenvedélyek, a jellem, a cselekvény, szóval liiányzott a drámai igazság. Corneille az eddig uralkodó zűrzavarból nem csak plasticus alakokat, de élő és cselekvő személyeket is teremtett; szóval megteremtette a Tragoediát és e mellett megállapította a Comédia sarkalatos törvényeit, bebizonyítván, miként a valódi comédiának a jellem- és erkölcsökben kell sarkallania, és hogy a jellemek és erkölcsök nem a költő képzeletében, hanem csakis a reális életben keresendők. Mindazáltal Corneille nagyobb volt az elméletben, mint a gyakorlatban, legalább a mi a comédiát illeti*, ugyanis „Menteur"-ja, mely egy spanyol comédiának utánzata, ámbátor sokkal fölötte áll korábbi vígjátékainak, nem épen mintaképe a tökélynek ; sőt nem egy tekintetben gyarló mű 5 azonban minden fogyatkozásai mellett még is oly comédia, melynek alapja helyes, és oly lelemény, melyet egy másik költő szerencsésebb körülmények közt tökélyre viend. Azon szerencsésebb költő, ki hivatva volt a vígjátékot azon ösvényen, melyet Corneille kijelölt vala, tova fejleszteni, Moliére volt. Mielőtt a Comédia ezen nagy reformátora működésének érdemleges méltatásába bocsátkoznánk, szükségesnek véljük mind azon tényezőkre reflectálni, melyek lángesze kifejtésére és egyénisége formálására közreműködtek. A föntebbiekből láttuk, mikép keletkezett ós mennyi átalakuláson ment keresztül a vígjáték, míg végre Cor-