Városi reáliskola, Esztergom, 1879

15 gos lenne a költő ezen azonosságát saját hőseivel nyomról nyomra kimutatni; azonban a tárgy természete nem engedi, hogy e helyen annak fejtegetésébe bocsátkozzunk; e helyett befejezésül még néhány megjegyzéssel kísérjük a „Képzelt beteg "-et, melyben szinte a költő saját alanyisága nyer igen rikitó kifejezést és melylyel befejezte irói, színészi és egyszersmind életpályáját is. Ha azt mondtuk, hogy ezen darabban szinte személyes érzelem sugalmazza a költőt, azt oda kell kiigazítanunk, hogy ezúttal nem a házi kínja adja rá az indokot, hanem az ő nagy ellenszenve az orvosok iránt. Osmeretes dolog, hogy Moliére teljes életében gyűlölte az orvosokat. „Le Medecin volánt, Don Jouan, l'Amour medecin" stb. eléggé tanúskodnak róla ; de eddig ezen osztálynak csak egyes képviselőit szokta volt meghurezolni. Midőn azonban egyfelől viharos mult élete, másfelől morális szenvedései következtében egészsége végbomlásnak indult, érezvén a halál közelgését és látván, hogy az orvostudomány nem képes életét megmenteni, régi gyűlölete az orvosok iránt újra fölforrott. Ezen lelki hangulatban irta meg ama nevezetes bohózatot, melyben már nem egyes kuruzslókat, hanem az összes orvosokat leplezetlenül és annál inkább bántalmazta, mert ugy volt meggyőződve, hogy az egész orvostudomány nem egyéb, mint nyegleséggel leplezett hazugságok és képtelenségek rendszere, melynek egyedüli czélja ámitás és pénzszerzés. Ezen darab negyedszeri előadása alkalmával Moliére súlyos betegsége daczára maga adta a főszerepet; a darab végén szerepéhez illőleg fölczifráztatta magát a doktori rang minden jelvényeivel és igy fölsallangolva öszszerogyott és kiadta lelkét. Halálával az orvosok és marquis-ok megszabadultak cngesztelhetlen üldözőjüktől, de a világ pótolhatlan comicus kültőt és színészt vesztett benne. Nemtsák János.