Városi reáliskola, Esztergom, 1878

4 Ekkor lépett a római világ elé egy tizennyolc éves, alacsony termetű, beteges ifjú, ki ideg- és májbajban szenvedett, kinek a meleg és hideg egyaránt ártott. Halvány arcáról természeti félénkség s éber tartózkodás valának olvashatók, hangja oly gyönge volt, hogy a néphez csak herold által szólhatott; de nagy és világos szemei, éles tekintete, elárulák szellemének határozottságát s merész terveit. Ez ifjú Octavianus volt. Agrippa barátja biztatta, hogy foglalja el azon állást, mely Caesar halálával számára megnyilt — s az ifjú készen volt merész tervével: véres boszut vesz nagybátyja gyilkosain s ez igazolt fellépéssel kezei közé keriti a köztársaság legfőbb hatalmát. És Octavianus, kiről tudva volt, hogy a katonák ki fütyülték midőn Siciliában az ellenségnek hátat fordított, — birt a katonai bátorságtól egészen különböző azon politikai merészséggel, mely nagy tettek kivitelére annyira szükséges. Határtalan dicsvágyával mérsékletet és állhatatosságot kapcsolt egybe, tudta terveit a körülmények szerint változtatui, a szükséghez képest kegyetlen vagy nagylelkű, őszinte vagy képmutató alakot ölteni. Mint a dictator gyilkosainak boszulója, elég bátor volt csupán nagybátyja nevére támaszkodva, harcra hivni az összeesküdteket; öröksége a boszuállás kötelességéből állott, mit ha teljesitenie nem sikerülendett, életét feladával együtt, igen hamar bevégezte volna. Olaszország partjain kikötve, Caesar veteránjai által diadallal fogadtatott. Merész tervéhez megkívántató nagyobb pénzösszegre lévén szüksége, hatalmába kerité a tengeren túli tartományok adóit. Midőn Rómához közeledett, mindenfelől siettek eléje Caesar barátjai, csak Antonius, a consul nem mutatkozott. Octavianus nem jött zavarba, sőt egész tisztelettel megjegyzé: „engemet illet felkeresni a nálamnál öregebb és nagy méltóságban levő férfiút."" E férfiú sorsa felett a kocka már el volt vetve. Egész Róma tudta, hogy a fösvény consul csak azért színlelte magát Caesar megboszulójának, hogy ezáltal a népet és katonaságot a maga ügyének megnyerje s rég táplált terveit kivihesse. Tudták mindannyian, hogy Caesar szerepére vágyik, s hogy a dictator unokaöcscsét örökségétől teljesen elütni törekszik. Octavianus miután a végrendelet minden pontjának végrehajtását magára vállalta, kénytelen volt saját javait feláldozni, hogy a népet kielégithesse. E nagylelkűség mindenkit megnyert, magát Cicerót is, ki az ifjút a köztársaság érdekében eszközül hitte felhasználhatni. Antonius