Városi reáliskola, Esztergom, 1878

19 magasztalva, azáltal is Augustusi dicsérték. Hogy a polgárok hiúságának tömjénezzen, nagyszerű épületekkel ékesité fel a várost. Ő épitette Livia és Octavia csarnokait. Cajus és Lucius tiszteletére szentelt basilikát, Marcellus színházát, a háromszáz szobor és négyszáz márvány oszloppal ékeskedő Pantheont. Bátran elmondhatta magáról: „hogy a téglából épült Rómát márványnyá változtatta." Folytonos ideg-és májbaja dacára arca mindig mosolygó volt. „Akár hallgatott, akár beszédre nyitotta ajkait, derült öröm honolt vonásain, mely oly büverőt gyakorolt, hogy az orgyilkos ellene felemelt keze elhanyatlott. Fellépése környezetére mint egy derék méltóságteli aggastyáné hatott." A legkellemesb hizelgésnek tartotta, ha valaki szemeit előtte lesütötte, mintha az imperátor szemei fénye által vakittatótt volna el. Egy dögvész alkalmával a nép azon gondolatra jött, hogy az istenek talán azért büntetik őket, mert Augustus irányában nem elég háladatosak, — dühösen palotájára rohantak s őt dictátornak kivánták. Az imperátor ezt megköszönte, csak a város főgondnokának cimét vette fel. Élete utolsó éveiben nehéz gondokat okozott neki a sors azon hűtlensége, mely megtagadta tőle a gyermekeket. Scriboniától csak Julia leánya született, kit Marcellushoz, kijelölt utódjához adott nőül. Az ifjú azonban tizenkilenc éves korában meghalt. Ekkor leányát Agrippának adta, kivel Agrippa két figyermeket nemzett, Cajus Caesart és Luciust. Augustus unokáit igen szerette s azokat fiaivá fogadta ; azonban Maecenás és Agrippa halála után, a Tiberius Claudius Nérótól elcsábított Livia befolyása alatt állott, ki arra törekedett, hogy első férjétől nemzett fiát Tiberiust, jelölje ki Augustus a maga utódául. Az imperátor ismerte s azért gyűlölte a romlott Tiberiust; de midőn unokái, hihetőleg Livia aljas fondorlatai következtében, rövid idő alatt elhaltak, a lélekben és testben megtört császár végre is fiává fogadta Tiberiust s kormánytársul adatá maga mellé. Augustus hetvenhat éves korában halt meg. Yégóráját Nolában közeledni érezvén (aug. 17. Kr. u. 14. évben) tükröt kért, felöltözteté magát császári öltönyeibe, s igy szólt barátjaihoz: „Nemde jól eljátszottam szerepemet? Tapsoljatok!" Halálos ágyát körülálló barátjai méltán megtapsolhatták volna őt, ki annyi véres üldözések után emberségesnek, többször tanúsított gyávasága után hősnek, az általa romba döntött