Városi reáliskola, Esztergom, 1878

15 Augustus udvarába sereglettek s gazdag ajándékok átadása közt mutatták be uraik hódolatát. E hadjárataiban személyes bátorságot tüntetett fel, mi a támadandó uralkodót, elválasztotta a meglett imperatortól. A légiók kicsapongásait erőteljesen fékezte meg s harcaiban az óvatosság és kitartás áltat aratta a győzelmeket, melyek sorát csak Arábia pusztái és a hercyni erdőség zavarta meg. Arábia homoksivatagjain egy hadsereg nyomtalanul elveszett; Teutberg tövében pedig, közel a Lippe forrásához, Hermann cherusk vezér semmisitette meg Varus légióit. Crassus óta, Róma ily csapást nem szenvedett. Varus kardjába dőlt, főbb tisztjei példáját követték; a kiséretében levő jogtudósok kezei levágattak, szemei kitolattak s ajkai összevarattak; a többi foglyok barbár kegyetlenséggel végeztettek ki. A szerencsétlenség hirére Augustus széttépte ruháit, őrülten futkosott palotájában, fejét az ajtóhoz verte s felkiáltozott: „Varus Varus add vissza légióimat." Haját és szakállát megnöveszté, Italia határait megerősité, s az ifjakat fegyverre szólitá. Azonban a messze távolban vivott csaták zaja, mint Plinius irja, „alig zavarta meg a római béke végtelen magasztosságát." Augustus a már kétszázad óta nyitva állott Janus templomát, a város épitése után, most harmadizben zárta be. — Az egész világon béke uralkodott. A békés táplálékot sóvárgó népre e nyugalom valódi újjászületésnek látszék. Marius és Sylla által szított polgárháborúk, a világot aggodalomban tartó vérengző csaták után bekövetkezett hosszú béke, a helyreállott rend a tartományokban, Augustusi a béke fejedelmének, kortársai s az utókor előtt nagynak hirdette. Augustusnak hatalma megalapítása és szerencsés kormányzásában nagy támaszai voltak: Cilnius Maecenás és Marcus Bipsanius Agrippa. Maecenást mély gondolkozása és szerénysége a tanácsnokok remek példányává tette. Megmondta ő Augustusnak a keserű igazságokat is, s nem ritkán vad indulatát egyedül ő volt képes mérsékelni. Egy napon, midőn az imperátor ellenségei felett itélt, nem beszélhetvén vele, egy papir darabot dobott kezeihez, melyre e szavak voltak irva: „Kelj fel már te hóhér." Befolyása terelte az akkori politikát, a birodalmi béke megállapítására. A költők és tudósok máig közmondásos pártfogója volt. Általa nyert kegyelmet Horatius Flaccus venusiai költő, ki Philippinél Brutus egyik vezére volt; ő adatta vissza Virgilius Maro mantuai költőnek elvett