Városi reáliskola, Esztergom, 1877

ló A római világuralomnak a népvándorlás vetett véget. A caesarismus rabszolgasága megtermé a maga gyümölcseit. A nép, mely az egész világot meghóditotta, azt hatalmában megtartani nem tudta. A megtámadott nemzetek támadókká lettek s kegyetlenül álltak boszút az emberiség nevében, az ókor eme zsarnokain. A népvándorlást a hunnok kezdték meg. A hunnok orditása az atlanti óceánig hallatszott. Genserich duló hadai romba dönték a hatalmas római birodalmat, a felgyújtott városok lángjaiban utoljára lobogott fel az ókori műveltség dicsősége. A vértől párolgó romok közül, az uj világ első virradata tűnik fel. Attila birodalmat alapit s mialatt nyugot legszebb városait felperzseli, országában várakat, városokat épit s népei közt a kereszténység terjedésének utat nyit. Erről irja sz. Jeromos egyik levelében ; „Letette tegzeit az örmény, a hunnok tanulják a zsoltárokat, a hideg Scythia gőzöl a hit melegétől, a géták szőke és vörhenyes serge templom-sátorokat hord magával, s talán azért hadakoznak velünk egyenlő szerencsével, mert vallásunkat követik". Aquincum (ó-Buda) székvárosa volt, ide jöttek messze tartományokból a követek aranynyal és drága-kövekkel, ide siettek Hononia, III. Valentinián római császár huga szerelmes levelei, — Galliából a pártfogásért esdő frank fejedelmek küldöttei; itt fizették le a görög császárok 2100 font aranyat nyomó évi adójukat. Attila udvara, a konstantinápolyi és ravennai udvarok minden fényűzésével el volt látva, környezete fényben úszott, csak a király maradt hű a régi szokásokhoz. Fa edényből evett és ivott, tápláléka és ruházata olyan volt, mint egy mongol pásztoré . . Azonban a nagy birodalmak nagyságukban hordják enyészetük csiráit. Egyptom huszonnégy százados romokban hever. Róma minden dicsőségével eltűnt; az erős Carthagó elenyészett, nagyszerű múltját egy gyászos nap eltemeté. A többi régi birodalmak is azon durva romok közé omlottak, melyek nagyságuk által fárasztják az utasok bágyadt szemeit. Attila birodalmát is e sors érte. Összedőlt, hogy többé fel ne támadjon. „Mint a tűzgolyó, mely néha a sötét égből lelövel s fényé-