Városi reáliskola, Esztergom, 1876

8 fürtöt kössön egybe ; következőleg az. sem fog nagy megerőltetésébe kerülni, hogy figyelmét kissé szélesbbitse és a virágszárakon esetleg található hernyókat kifürkészsze. Éles és ép szemű 12—16 éves fiúk vagy leányok rövid idő alatt oly gyakorlottságra tesznek szert, hogy még 2 — 3 lépésnyi távolból is első pillantásra azonnal megítélni képesek, melyik virágkócsánon van hernyó s melyeken nincs. Kétségkivül nem minden hernyó kerül a kötözők kezeibe, azért is tanácsos az összezsugorodott s pókhálószerü anyaggal bevont leveleket utóbb összegyűjteni, különösen a szőllőtőkéket és vesszőket mindennemű szövedéktől megszabadítani, mely munka a második kötözés alkalmával hajtható végre legczélszerűbben. Magától értetődik azonban, hogy ez összegyűjtött leveleket el kell égetni, nehogy e fürge állatkával ismét találkozzunk és hogy az ujolag is megkisérelhesse szőllőtermésünknek megrontását. Midőn a koraérő szőllők érni kezdenek, a fenn emiitett levelekben levő bábokból igen kis pillangók búvnak elő, melyek a kis röpterjü éji pillék (Microlepidoptera) osztályához tartoznak. Ha egy ily pillangót szemügyre veszünk, azt fogjuk látni, hogy kiterjesztett szárnyainak legnagyobb távola körülbelül 1—1.5 centimeter s hogy szárnyának külső oldala kékes-barna sávval ellátott ezüstfehér, a belső pedig hamuszürke szint visel. E kis pille a hűvös, sötét helyeket kedveli. Nappal sűrű lombozatú szőllőtőkék árnyában, valamtly levél hátlapján rejti el magát s csak napnyugta után, éppen akkor fog pusztitó éji munkájához, midőn a terhes napi munkától kimerült szőllőmüves már elhagyja az ültetvényeket. Ki ezen oly gyengéd alkatú, ezüstfehér szárnyú kis pillangót ekkor oly vidáman a légben tovalebegni látja, alig fogja hinni, miként ez oly ártatlannak látszó állatka az alkotó erőkkel örökös harczban álló lényeknek egyike.