Városi reáliskola, Esztergom, 1876

5 Minthogy e rovarnak kiirtására, vagy legalább kevesbít ésére vonatkozólag mai napig oly kevés, vagy helyesebben szólva mi intézkedés sem tétetett; ennélfogva természetes, hogy annak Magyarország összes szőllőültetvényein való elterjedése már oly mérveket öltött, mikép azoknak évről-évre megjelenő' összege már csak milliárdoknak nagyobb vagy kisebb száma által fejezhető' ki s hogy e rovar— egész Magyarhonra számítva —évenként tetemes kárt okoz. Ki e rémitó' igazságot kétségbevonja, felhívom tegyen kirándulást a szó'lló'hegyekbe a virágzás ideje alatt és azonnal meggyő'zó'dést szerezhet arról, a mit már eddig is talán egyszer mísszor észrevett, de figyelemre alig méltatott, hogy t. i. a tőkék virágszárai tisztaság, átlátszóság és szin tekintetében egymástól nagyon is különböznek. Azon virágszárak, melyek tökéletesen tiszták és átlátszók, egészségesek s meg lehetünk győ'zó'dve, hogy — hacsak rendkívüli körülmények, mint a megelőző ősz avagy télnek szárazsága, májusi fagyok, szerfölött száraz vagy nagyon nedves nyár, a szőllőbogyók fejlődésekor nagy és tartós hőség, dúló felhőszakadások, jégeső stb. nem állnak be, — ama virágkócsánokon tökéletesen kifejlett szőllőflirtök fognak képződni. Hogyha azonban a virágszár bizonyos távolságról nézve homályosnak, egy vagy több helyen átlátszatlannak s a virágzás különböző időszakához mérten majd piszkos fehér, majd sárgás, majd vörösessárga, majd vörös vagy barnás-vörösnek látszik, úgy mindenki meg lehet győződve, hogy a fennebb körülirt hernyó ütött abban tanyát s hogy romboló munkáját ott megkezdte, vagy e virágszáron tán már be is fejezte. Tüzetesebb megszemlélés után a virágszár alján gombolyagszerűleg bonyolított s legtöbbnyire vörösesbarna helyet fogunk találni ; ez a hernyó fészke. Ha e fészket kiszakítván pontosabb megvizsgálásra méltat-