Városi reáliskola, Esztergom, 1869

8 mint az ujabbkori találmányok , de e helyett azon megbecsülhetlen előnynyel bir, hogy minden vegybontó szernek ellentáll és örökké tart; holott minden egyéb tinta hosszabb idő múlva magától is megbomlik, és vegyiszerek által egészen elenyészthetö. A Herculanumban találtató kéziratokon emiitett koromtinta majdnem 2000 év óta változatlan maradt. A nyomdászatban, mely a tudomány és műveltség terjesztésének egyik főtényezöje, nagy szerepet visz a szén koromalakban (Kienrusz), ebből készül a nyomdafesték. - A közönséges koromfesték gyantát és kátránt is tartalmaz, és közönséges használatra mint ilyen is elég jó; nyomdászatra és festészi festékül azonban nem jó, ez utóbbi czélokra előbb bádoghengerekben égetve , azután lenmagolajjal földolgozva ad elévülhetlen fekete festéket. Ennél még sokkal finomabb azon festék, mely a lámpák kor mából készül. Finom olajfestékül lenolaj- és halzsir elégetése által származott korom szolgál. A legfinomabb chinai tus - Szezamolaj kormából, és péppé főtt pergamentbőr enyvéből készíttetik. A csontszéu vagyis inkább a szaru és csülökszén részint festékül , részint czizmafénymázul nagy mennyiségben dolgoztatik föl. Osmeretes tény, hogy a hadviselés egészen uj fordulatot vett, mióta a lőpor föltaláltatott. A lőpor és a lövegek tökéletesbítése már oly nagy foglalásokat tett a hadászatban, hogy általa a többi fegyvernemek, sőt mondhatni a személyes vitézség is csak alárendelt szerepre szállitatott le. Készül pedig ezen romboló szer salétrom- szén- és kénből, ugy hogy 75 súlyrész salétrom 13 sulyrész szénnel, és 12 sulyrész kénnel bensőleg kevertetik össze. Nem mondhatni, melyike ezen alkatrészeknek a legtontossabb, mert mindahárom egyarányt lényeges; azonban bizonyos, hogy a lőpor jósága leginkább a szén minőségétől és tisztaságától függ; mert tudni való, hogy nem akármilyen fa szolgáltat e czélra alkalmas anyagot; kemény fanemek erre épen nem alkalmasak, hanem inkább a könnyebb és ritkább szövetű fák, milyenek a fűzfa, egerfa, hárs-, gesztenye-, nyár- és mogyorófa, vagy a szőlővenyige. A lőpor taszitó ós romboló ereje azon sajátságán alapul, hogy mihelyt megyúlt, annak legnagyobb része villámsebességgel légnemüvé válik, és ellentállhatlan erővel minden irányban kiterjed. Ha ezen terjedékenység akként fékeztetik, hogy a lőporból kelet kezett gázok csak egyirányban terjedhetnek, akkor a nyo-