I. István Állami Általános Fiúgimnázium, Esztergom, 1959

rán a tanulóifjúság egy csoportja Sztáíinvárosban dolgozott, később kivették részüket Mohács újjáépítésében, illetve az utóbbi években a hansági munkákban is. 1952 szeptemberében megindul a felnőtt oktatás: megnyílik a levelező tagozat. (Erről más helyen részletesebben szólunk.) Az 1956-os ellenforradalmi események alatt mind a tanulóifjúság, mind a tanári kar fegyelmezett magatartást tanúsított: az iskolát semmiféle veszteség nem érte. 1957 tavaszán megalakult a KISZ szervezet 25 taggal.

NÉHAI DR. SZABÓ LAJOS IGAZGATÓ EMLÉKÉNEK

Sok száz volt tanítvány és több egykori munkatárs őszinte szeretetének és megbecsülésének adunk kifejezést akkor, amikor kegyelettel emlékezünk meg iskolánk felszabadulás utáni első igazgatójáról, néhai Dr. Szabó Lajosról. Erkölcsi kötelességünknek is érezzük, mert az ő fáradhatatlan munkaszeretete, határozott, egyirányú politikai állásfoglalása, szocialista társadalmunk fejlődésébe és győzelmébe vetett hite segítette át iskolánkat a legnehezebb időkben. Az államosítás, a fakultatív vallásoktatás nagy feladatait, a természettudományos gondolkodás iskolai oktató-nevelő munkánk középpontba helyezését a legmesszebbmenő körültekintéssel és sikerrel oldotta meg. Kiváló szervezőkészségéről tett tanúbizonyságot, amikor az állami Temesvári Pelbárt gimnázium igazgatójaként megalakította az azóta megszűnt Testnevelési gimnáziumot, megvetette alapját az idén 10 éves fennállását ünneplő Bottyán János Általános Gépipari Technikumnak, s amikor megbízást kapott az állami Szent István gimnázium vezetésére is. Ekkor egy időben négy intézménynek volt az igazgatója.

1885. május 2-án született Nagykanizsán. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, tanári oklevelét a budapesti Tudományegyetemen szerezte meg. Pedagógus munkásságát Újvidéken kezdte, majd 1922-ben Salgótarjánba került, ahol bányaiskolát hozott létre. Ennek igazgatója volt 1839-ig. Ekkor demokratikus magatartása miatt idő előtt nyugdíjazták. 1940-ben Esztergomba költözött, s mint óraadó tanár működött a volt községi Szent Imre gimnáziumban. A felszabadulás után 1945-ben a tanári testület egyhangú bizalma folytán a községi Szent Imre gimnázium megbízott igazgatója lett, majd a Párt és Kormány bizalmából kinevezett igazgatója 1951. szeptember 13-ig, nyugdíjba vonulásáig. A nyugdíjas éveit visszavonultságban töltötte 1955. november 7-én bekövetkezett haláláig.

Tanítványainak százai, mint második apjukra emlékeznek rá vissza, de felejthetetlen emléket hagyott egykori kartásaiban is, akik tőle tanulták szeretni az iskolát, a tanári hivatást, de mindenekelőtt az embert.

lö