I. István Állami Általános Fiúgimnázium, Esztergom, 1959
Kedves Olvasó! Iskolai életünk sok évtizedre visszanyúló nemes hagyományát szeretnénk most, felszabadulásunk 15, évfordulója alkalmából feleleveníteni, amikor hosszú hallgatás után ismét szót kérünk az Évkönyv lapjain. Célunk, hogy ezzel is közelebb kerüljön egymáshoz az iskola és a tanulóifjúság, s ez utóbbin keresztül a szülői ház, sőt egész társadalmunk. A második világháborút követő nehéz gazdasági helyzet, a szükségszerű papírtakarékosság miatt hosszú esztendőkre elnémult ez a közvetlen kapcsolat, pedig mind oktató, mind nevelő munkánk eredményesebbé tétele érdekében mindenkor jelentős tényező volt. Egykori diákjaink, a mai apák, bizonyára szívesen olvassák olykor a régi Évkönyvekből a fiatalságukat, diákköri emléküket felidéző sorokat. S mi most az Évkönyvünk útrabocsátásával azt szeretnénk elérni, hogy a mai s jövőbeli diákjainknak is legyen ilyen személyes élményeked előidéző forrása. Azt akarjuk, hogy városunk társadalma, s minden érdeklődő megismerje iskolánk életét, azt akarjuk, hogy az iskola falain kívül állók is lássák azt a munkát,amit ifjúságunk nevelése érdekében kifejtünk, hogy ezzel is több érdeklődést és megbecsülést szerezzünk évszázados múltra visszatekintő iskolánknak. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük iskolánk egykori diákjait, a tudást és nemes érzéseket plántáló volt tanárait, s minden kedves olvasónkat. 3
