Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1943

(Sö (55 S?) (Sö 6?) (Sö (Sö ^ W ^ ^ ^ ^ W Árpádházi Szent Margit. Amikor meg akarunk emlékezni az új magyar szentről, nem tudunk megfelelőbb írást találni XII. Pius pápának 1943. nov. 19.-én megjelent „Maxima inter munera" kezdetű bullájánál, amelynek gondolatmenetét a következőkben adjuk :* ,,A legnagyobb tisztségek között, amelyeket az apostoli szolgálatból kifolyólag reánk bízott az Úristen,... nincs súlyosabb, nincs édesebb, egy sincs, mely nagyobb lenne ama jelenleg benünket szorongató sokféle gond és aggodalom közepette és nekünk nagyobb vigasztalást nyújtana, mint a szent tisztelet legfőbb tisztességét megadni." Ezekkel a szavakkal döbbent rá bennünket, — kik a magunkénak valljuk, s azt gondoltuk kellően, minden erőnkkel (valójában esetleg lagymatagon) ünnepeltük, — milyen magasztos dolog, mekkora megbecsülés, minő felmagasztalás egy-egy szenttéavatás, Árpádházi Boldog Margit szenttéavatása is ! — A világhódító katolicizmusnak, az egyetemes keresztény Egyháznak szédítő arányaiba állítva az új szentünket és tiszteletét — a magunk parányi, kisszerű és talán eleddig lélektelen „tisztelete" annál inkább megszégyenítően és megalázóan kevésnek tűnik fel, mentől jobban magávalragad, fellelkesít, nagy, csodálkozó álmélkodással tölt be bennünket amaz. — A kereszténység fejének tévedhetetlen szavai nyomán felragyog Margit szent életútja, a szenttéérlelő kegyelem minden — pazar bőségben — reá hulló sugara, megszentelődésének minden állomása és eszköze. Nincs elhallgatva — Szt. Péter utódának bullájában, — sem a család szenteket adó nagy, intő, példaképül szolgáló volta, sem pedig az, hogy „jámbor szülei" * A szószerinti ' idézeteket P. Böle Kornél 0. P. fordításából vettük. (Árpádházi Szent Margit szenttéavatási bullája. A „Credo !" kiadása. Budapest, 1944.) f