Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1943

27 arra a dicső korszakra emlékeztet, aminek tanúja voltál. Amikor megtanítottál olvasni, gondod volt arra, hogy megismerjem Franciaország nagyságát is." A tanulók általános megitélése. A tanulmányi eredmény értékelését nehéz megadni az ilyen rendkívüli iskolaévben. Év elején lehetett tapasztalni a hosszú nyári vakáció káros következményeit : nemcsak a felejtés volt nagyfokú, hanem a fegyelmezett gondolkozás szempontjából is sok volt a panasz. A fegyelmezett gondolkozás hiánya különösen érezhető volt az I—

III. osztályban az egész tanév folyamán, a rövid iskolaév nem nyújtott elég lehetőséget a szükséges begyakorlásra. Az I. osztályban az is fokozta a nehézséget, hogy már az előző évben (az elemi IV. osztályában) a tanulók fele hoszszabb szünetre volt kényszerítve a tanító behívása v. iskolalefoglalás miatt. A következetes, állandó kötelességteljesítés terén elég általános a panasz. Vigasztalást jelentett azonban az érettségi vizsgálat komoly színvonala. Magaviseletet illetően a statisztika kedvező képet mutat : évvégén csak egy tanuló kapott elégségest, az egész tanévben csak egy súlyosabb fegyelmi eset volt. A tisztelettudó, fegyelmezett magatartásra való nevelésnek természetesen meg kellett küzdeni a kisdiák játékosságával, a serdülő fiú sokszor féktelenségbe csapó félszegségeivel és a nagydiák nem egyszer helytelen öntudatával. A komoly vallásos életre való törekvés, az őszinte hazafiasság általában jellemzi növendékeinket. Felvetődik azonban a kérdés : Vájjon igazán maradandó magatartást láthatunk-e ezen a téren ? A hit ingathatatlan meggyőződés-e, az erkölcsi elvek követése pedig szilárd jellemre mutat-e, vagy pedig csak inkább a nevelői környezet hatásához való alkalmazkodás-e mindez ? Az aggodalom nem egyszer megalapozottnak látszik, ha a megpróbáltatások, nehézségek közötti nagy ingadozást tapasztaljuk. Mintha sokan azt éreznék, hogy ia kötelességszabta feladat felülmúlja erejüket. Pedig az Űristen senki elé sem tűz ki elérhetetlen célokat, és „senkit sem ér erején felül kísértés". Ha így sokszor tapasztalhatjuk is nevelői munkánk eredménytelenségét, mégsem csüggedhetünk el. 1. Az Úristennek mindig van elég embere tervei megvalósítására. Nagy Károly felsóhajtott egyszer udvari papja, a bencés Alcuinus előtt : Istenem, mit tudnék tenni, ha 12 Szent Ágostonom volna ! Alcuinus csak ennyit mondott : Az Ürnak egy is elég volt, s te tizenkettőt akarsz ? — „Avagy nem tudjátok, mit mond az írás Illésről, hogy panaszkodik Istennél Izrael ellen ? Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, és életemre törnek. De mit mond neki az isteni válasz ? Meghagytam magamnak hétezer férfiút, kik nem hajtottak térdet Baal előtt. Épp így a jelenben is vannak meghagyottak a kegyelemből való kiválasztás alapján." (Rom. XI, 2—5.) 2. A jóság győzelmébe vetett hitünk nem inoghat meg. „Isten nem alkotta a halált és nem leli örömét az élők vesztén, mert azért teremtett mindent, hogy legyen, s a világ teremtményeit üdvösségre alkotta ; nincsen bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa. (Bölcs. I., 13—14.) 3. A Gondviselés mindig meg fogja találni a módot tervei megvalósítására. Szent Pál az emberek kiválasztásának isteni titkáról írva így fejezi be sorait : „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának I Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei és felkutathatatlanok az ő útjai ! Mert ki ismerte meg az Ür gondolatát ? Vagy ki volt az ő tanácsadója ? Vagy ki adott elébfy neki visszafizetés fejében ? Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki örökre." (Rom. XI, 33—36.) ii i i • .«••»JWiTO - * i .« .ti „A jövő Isten kezében van, tehát jó kezekben van" (XI. Pius.)