Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

45 Megtaláljuk a megemlékezést az akkori hősi hatottakról, amint most is három volt növendékünk életáldozatáról számolunk be évkönyvünk elején. Hála Istennek, a mostani háborű eddig aránylag kevés zavart okozott iskolánk életében. Több rendtagraak (köztük intézetünk volt tanárának : Poroszlai Valériánnak) tábori lelkészi szolgálata miatt a tanári kar létszáma a tavalyihoz képest eggyel megfogyott, a munkatöbblet szétosztása, azonban nem okozott nehézséget. — A tanulók őszi légoltalmi szolgálata nem jelentett fennakadást az oktatás számára. — Tanulóink ruházatán meglátszott a háborús nehézségek hatása, előfordultak mulasztások cipőhiány miatt. — Az édesapa katonai szolgálata miatt egy-két fiúnál észrevettük az erős fegyelmező kéz hiányát. Néhány esetben a hónapokig tartó bizonytalanság a családtag sorsáról, okozott érthető lelki nyugtalanságot. Ezt figyelemmel kisértük az intézetben, az édesapa katonai szolgálatát az oszálykönyvben feljegyeztük. A háborús nehézségekkel szemben a lelki ellenálló erő fontosságára, iparkodtunk rámutatni, amint erről a „Nemzetnevelés" fejezetben beszámoltunk. — Bekapcsoltuk diákjainkat az „Egy nap a hazáért" mozgalomba. Az év végén névtelenül beadott beszámolók sok szép, áldozatos tettet mutattak : rendszeres imádság, a lelki élet gyakorlatainak, elsősorban — XII. Pius pápa szándékának megfelelően — a májusi litániáknak felajánlása, pontosabb kötelességteljesítés, takarékosság, önmegtiagadások. — A déli harangszóra mondott imádságot elesett hőseinkért és a harctéren küzdő katonákért ajánlottuk fel, a diákmisék végén elmondtuk a könyörgést hazánkért és a békéért. A felebaráti szeretet segítésének kötelezettségét elsősorban a katonákkal és a háború áldozataival szemben kell éreznünk. A katonák imakönyvvel, Szentírással való ellátására karácsony előtt tanulóink 104.19 P-t adtak össze, azonkívül 5 szobrocskát, 20 szentolvasót és 116 érmet. — A tavasszal Esztergomban felállított hadikórház sebesültjeinek újságokat, szórakoztató olvasmányokat és többszáz cigarettát adtak, segélyezésükre 122.45 P gyűlt össze. Szórakoztatásukra is törekedtünk : a márciusi cserkészünnepély színdarabját, zenéjét előadtuk ; a vármegyei népművelési bizottság máj. 13-i műsoros délutánján fúvóskarunk mellett több tanulónk szerepelt ; máj. 19-én pedig a cserkészcsapat tagjaiból alakult „szinész-őrs" Székely Gyula VI. o. t. vezetésével szerzett kellemes perceket a sebesülteknek. A tanulók általános megítélése. A tanári kart a tanulók elbírálásában az a szempont vezette, hogy az iskola minősítése akkor igaz és hű, ha a növendékek egész egyéniségéről ad képet. Ezért ítéletünk megalkotásánál nemcsak a tehetség és szorgalom szolgált alapul, hanem igyekeztünk tekintetbe venni a tanuló lelki alkatát, a körülményeket, amelyek között élt, a fejlődés különböző korszakaival együtt járó változásokat, de nem kerülték el figyelmüket az iskolai teljesítmény különböző fázisai, a haladás vagy hanyatlás sem. Minden igyekezetünk arra irányult, hogy diákjainkat szigorú következetességgel rászoktassuk a kötelességteljesítésre ; ahol eredményt láttunk, azt értékeltük és jutalmaztuk is, ahol pedig ennek ellenkezőjét tapasztaltuk, ott az elbírálásnál ezt súlyosbító körülménynek vettük. A szorgalmas, kitartóan lelkiismeretes, megbízható diákegyéniségeket megbecsültük, mert ezeket a jellembeli tulajdonságokat többre értékeltük a jótehetségnél. e Ha növendékeinknek mint egésznek lelki képét és magatartását nézzük, a következőket állapíthatjuk meg. A tanári kar általában tisztességtudónak, fegyelmezettnek és egyeneslelkùnek ismerte meg iskolánk ifjúságát, amely túlnyomó többségében a szerényebb jövedelmű társadalmi osztályok gyermekeiből került ki. Többnél láttuk az otthoni nevelés hatását, amely bizonyos életkomolyságra és kötelességérzetre irányult. Viszont sokszor kiütközött az első világháború után felnőtt fiatalság sajnálatos vonása az akarati puhaság, a szellemileg játékos beállítottság, a szellemi és erkölcsi megerőltetéstől való vissza-