Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

6 Beletagolni egy olyan nemzeti társadalomba, amelynek minden egyes tagja érzi, hogy nincs egyedül, hogy sorstól sorsot elválasztani nem lehet, hogy egymagában még a maga érdekeit sem tudja szolgálni, hogy még az önzés is az egymásrautaltság érzését tudatosítja benne. És tudatosítja benne, hogy az egyéni célokon túl vannak a közösségnek is igényei, érdekei és bennünket is érintő nagy értékei, amelyek csak vállvetett együttmunkálkodásban valósíthatók vagy őrízhetők meg. — Érzi majd a felelősséget a munkarészért, mely őt terheli, tudja, hogy tetteinek és szavainak hatása messzebb terjed, mint az a kis kör, ahova tekintetének és munkabírásának sugara elér. — Büszkeséggel tölti el"a tudat, hogy élete és tettei nemcsak szolgálják, hanem alakítják is a közösséget, amelynek minden egyes tagjával szent testvériség jogán tartozik össze. Egyéni és közös céljaikat csak együttes munkával valósíthatják meg, az együttélés kölcsönhatása révén egymást nevelik, gazdagítják vagy kifosztják, értékesebbé vagy értéktelenebbé teszik, a nemzeti közösség céljainak szolgálatára erőt önthetnek egymásba, de el is gyöngíthetik egymást. Fegyvert adhatnak egymás kezébe, de ki is üthetik azokat egymás kezéből. Egyéni életük értéke, szépsége, gazdasága és boldogsága azon a harmónián múlik, amelyet az együttélésben meg tudnak valósítani. Az így nevelt homo socialis nemcsak a felelősséget érzi majd^ mely vállát nyomja az embertestvérért, a felelősséget, mely tetteinek, szavainak és emberi magatartásának hullámgyűrűben terjedő hatásáért rája nehezedik, de részt kér magának az embertársnak érzéseiből is, együttérez örömeiben és bánataiban egyaránt, s minden emberinek megértésével s a szeretettel teszi majd könnyen elviselhetővé, széppé az életet. Szépség és szeretet kell tehát az életünkbe, akkor lesz az erős, gazdag értéktermelő, s akkor teszi az értékmegvalósító életet boldoggá, megelégedetté. Ha igazságosabb és emberi életében szebb társadalmat, munkára és áldozatra készebb nemzeti közösséget akarunk teremteni, ha emberibb és szebb életre akarjuk tanítványainkat ránevelni, akkor egyéniségük tartalmát állandóan gazdagítanunk kell a társas érzések és a szociális érzelmek színeivel. Ezek közül csak egypárat akarok különösen hangsúlyozni.