Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

SALVE PATER JUBILÁNS! A katolikus Egyháznak ünnepe van. A kereszténység közös atyja most üli püspökké szentelésének huszonötéves fordulóját. A nehéz időkben nem rendeznek fényes ünnepségeket, de a bensőséges szeretet és tisztelő hódolat annál mélyebb szántást végez a lelkekben. S ami öröm szerte a világon bármely katolikusnak, még lelkesebben visszhangzik a magyai szívekben. És Esztergomnak itt is különleges oka van, hogy örüljön és lelkesedjék. 1938. május 31-én Pacelli Eugenio bíboros, mint XI. Pius pápa személyes küldöttje, itt járt városunkban. Itt ünnepelt Esztergom örömnapján, mikor a Szentkirály áldott jobbja egy napra visszatért szülőföldjére, századokat átfogó országrendező, honalapító apoàtolkodásának színhelyére. Sokan jöttek akkor, egyházi-világi méltóságok, de egyiknek alakja sem vésődött be olyan kitörölhetetlen élményként az emberek lelkébe, mint a pápa legátusáé. A város nevében a mi intézetünk kis diákja köszöntötte a magas vendéget, és ő meleg közvetlenséggel válaszolt a feléje áradó szeretet csengő megnyilvánulására. Már ezért is közelebb érezzük magunkat hozzá, de lüktetőbb ritmussal mégsem csak ezért dobog feléje a szívünk. Amikor mi magyarok a tatárjárás hétszázéves emlékezetén szomorkodunk országunk akkori pusztulásán, amikor a fékevesztett önzés és szenvedélyek szinte az egész világon a pusztítás és rombolás haláltáncát járják és járatják az emberiséggel: a Pastor Angelicus nem szűnik meg a szelídség finomságával és a törhetetlen meggyőződés erejével hangoztatni a szeretet és megértés örök 1