Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

iô akarjuk?, többé nem füstölnek a gyárak kéményei, megállanak a gépek kerekei. De akkor egyet kell akarnunk, össze kell tartanunk." Világ proletárjai egyesüljetek ! íme, a túlzó individualizmusnak nyomában megszületik valami új irányzat, az előbbiek szöges ellentéte : létrejön a kollektivizmus. És hogy az individualizmus többé lábra ne kaphasson s a közösség érdekeit ne veszélyeztethesse, ugyancsak megnyesik, megnyirbálják az egyénnek szabadságát, mozgási, kezdeményezési lehetőségeit. A társadalom egyik végletből a másikba zuhan : a féktelen individualizmusból a korlátlan kollektivizmusba. Az egyénnek nincs többé szabadsága. Nem lehet megengedni, mondják, hogy az egyén az ő saját gondolataival, eszméivel a nagy közösségnek érdekét veszélyeztesse. Az egyénnek bele kell olvadnia a nagy közösségbe ; eszméit, vállalkozásait, vagyonát, egész életét a kollektiv szervezet érdekének kell alárendelnie. Nincs szabad sajtó, nincs szabad gyülekezés, nincs egyesületi, nincs társulati szabadság. Minden újságnak, könyvnek, színdarabnak, mozinak csak ugyanazt szabad írnia, terjesztenie, hírül adnia. Az akadémiának is, a bíróságoknak is és minden fórumnak és minden hatóságnak egy és ugyanazon szólamot kell hangoztatnia, egy nótát kell fújnia. íme, így vetődik az emberiség szekere egyik kátyúból a másikba : az egyéni szabadságnak látszólag fényes, de valójában veszedelmes korlátlanságából a másik végletbe : a mindenható kollektivizmus féktelenségében, mely az egyén számára nem jelent mást, mint szellemi és sokszor egyszersmind testi kényszerzubbonyt. Lehet az ilyen rendszerrel ideig-óráig fényes sikereket elérni iparban, kereskedelemben, közgazdaságban s talán legjobban a háborúban, de nem lehet elérni egyet : nem lehet boldoggá, megelégedetté tenni az embert. Mert szabadság nélkül, lelki erejének, egyéniségének szabad kifejtési lehetősége nélkül elsatnyul az ember lelkivilága, elcsenevészedik jelleme, erkölcsisége. S ami a legfontosabb, nem fejlődhet kii a lélekben a vallás világa, a keresztény élet, a mindennél értékesebb istengyermekség tudata. Látjuk, hova viszi az emberiséget, mivé teszi az embert egyrészt az individualista, másrészt a kollektivista irányzat túlhajtása. Most már megfelelhetünk arra a kérdésre, vájjon a mi korunk meríthet-e valami hasznos tanulságot a szentbenedeki elvekből ? Azokra a nagy problémákra, amelyek a mi korunkat tépik, szaggatják, világos választ adott a Regula. Könnyű volt megadnia Szent Benedeknek a határozott és teljesen megnyugtató feleletet ezekre a nagy kérdésekre, megtalálta azt az evangéliumban, Krisztus Urunk szavaiban : ,,Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja ?" Ez mindennek alapja. Minden szervezkedésnek, minden népközösségnek fundamentuma. A közösség pedig : a család, állam, nemzet vagy népközösség mind azért vannak, hogy az egyénnek testi és lelki, ideiglenes és örök boldogulását elősegítsék, biztosítsák. Az örök evangélium forrásából származott Szent Benedek Regulája, 2*