Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

91 engedékenységével az egész család békességéért meghozta a lemondás áldozatát, amire a másik parton tanyázok semmikép sem voltak kaphatók. A „si duo faciunt idem, non est idem" jogtalanul egyoldalú álláspontját vallották ! Maguknak engedélyezték a hajlíthatatlanság alkut nem ismerő kizárólagosságát, melyet a testvérnél nemzeti bűnnek bélyegeztek ! Sőt egyre jobban erősödtek a harci hangoskodások a békét kiáltozok, de annak érdekében a testvér megértő jóságával adózni mit sem hajlandók részéről. így azután ebben a tépelődő, lelkiismeret-sugallotta eltöprengésben, áldozni nemcsak akaró, hanem tudó csendesebb állásfoglalásban az itt is, ott is szertenéző észnek meg kell látnia a pszichikailag és helyzetileg annyira érthető tartózkodóbb magatartás indítékait ! A felelősség mélyebb átérzője mindig vesztes lesz már a csata nekiindulásakor azzal szemben, akinek nem okoz fejtörést a harcok késhegyig élesedő elfajulása, amiről az hallani-tudni sem akar, ez viszont nemtörődöm magabízón, maga felé nézőn a másikról feledkezik, csak magára gondol, vállalja a harcoknak — számára nem igen kétséges — kockázatát ! Árnyék csupán a bekövetkezett esemény felett borong, személyéhez fel nem ér. Letett esküjét mindenkor megtartotta. Semmit sem tett az Egyház fejének előzetes tudta, előzetes beleegyezése nélkül, aki nehéz harcai között 1893-ban elsőnek bátorította biztató kitüntetésével, az Egyház bíborának adományozásával. A nagy csatavesztések záró epilógusa róla is idézheti : Causa victrix piacúit deis, sed victa Catoni ! Ha a latin „deus" szón a hatalom mindenkor „boldog" birtokosait kell értenünk, a Porciusok díszítő jelzőjének hovatartozása sem lehet vitás és kétséges! Győztek ott, vesztettek itt! Számára* a tépett zászló becsülete maradt s a szomorú vigasztalás : az igazság vesztesen, keresztre szegzetten is király, s uralkodik ! Bízott az emberekben, az adott szavakban. Azok azonban jönnek-mennek, ezek csapkodnak, hogy elszálljanak ! Egyenes, kibúvókat nem ismerő lelke hitt az igazság meggyőző erejében. Itt tévedett menthetetlenül. Nem az igazság győz, hanem a megszervezett erő, az edzett-izmos, gátlásokat nem ismerő erős kéz, a pártok gyúró, lehengerlő hatalma ! — Vigasztaló, az örök erkölcs uralmával szemben a földi elgondolások csak szűk határok közé szorított véges kis idejére. — Hiábavaló volt ragyogó főrendiházi szereplése. Tapsoltak, lelkesedtek, ujjongtak, de a töbszörösen erőszakolt, kezdetben feléje forduló szavazás mégis ellene döntött. Az erőket felemésztő küzdelmek során Emerson szavaival összegezte a tanulságot : Az élet olyan leckék sora, amelyeket át kell élnünk, hogy megérthessük ! A megértés nyomán egyletek alapításával, szerzetesrendek telepítésével, főleg a főváros lelkipásztori gondozásának felfokozott erősítésével törekedett a veszteségek helyrehozására, a hitélet mélyítésére, a további támadások sikeresebb kivédésére. A dúló harcok után még jobban a jótékonykodás szív-otthonába menekedett. Az intézmények, egyesek között hitéleti, köz-