Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

kodott több ízben a prímási méltóság elfogadásától. Tudta, látta, hogy számára a felmagasztaltatás a keserű pohár sacrificiuma lesz. Csak a nemeslelkű Szapáry Gyula gróf miniszterelnök tudta megtörni szabadkozó ellenkezését, aki a gondviselő Isten irgalmasságára hivatkozott. Ebben pedig a főapátnak is bíznia kell. Ezekre a kitérést nem engedő szavakra nyugodott meg nagynehezen, könnyes szemmel jelölésében. Nagy Szent Gergely pápa el nem múló szavait forgatta lelkében, az ő szellemével bátorította esendő erőit: „Minél kevésbbé tudja az ember értelmét látni és adni a legfelsőbb rendeléseknek, anná inkább kell előttük szívét meghajtania. S mivel nem tudja azt' mi célra rendeltetik, sem sóvárnak valamely hely elnyerésébe n sem makacsnak annak elvetésében nem szabad lennie." Azt mondani: ha meg nem alkuvó harcos egyéniség állott volna a kormánykeréknél, más lett volna a harc kimenetele, megmosolyogni való, képzelgő fontoskodás I Az irreális feltételek világa sohasem juthat fel az érveléshez szükséges tények bizonyító síkjára. A vezéri erő a nem saját magától, idejében szervezett és irányított rákészülés nélkül képtelen a rohanó áradást feltartóztatni. Pár izmos kar elégtelen a vadul rohanó idő nekiszegett nyakának visszafordítására ! Huszonhárom esztendőn keresztül feladott jogok visszaszerzése aligha egy emberen, pár válságos órán fordul, különösen akkor nem, mikor az egész rendelkezésre álló hatalommal megalapozott támadás kerekedik neki az erőseknek cseppet sem mondható hadiállásoknak. Már a nagy harcok előőrsi csatározásai készületlennek mutatták a katolikus egyházat a döntő csaták megvívására. Tisztélet—becsülés a sok jeles egyesnek, a számos jó tisztnek és magasrangú katonának, de szervezett, korszerű harcieszközökkel ellátott, megfelelően megoktatott hadsereg nélkül jogos igazat kikényszerítő nyertes ütközetet aratni merész álom, lehetetlenség I Nekigördült a görög sorstragédiák csikorgó, zörgő kerekű nehéz vasszekere a csak késő-utolsó órákban sorakozó, egyébként lelkes hadisoroknak. Keresztülgázolt a gyenge és korszerűtlen vagy épen épülni kezdő erősebb védősáncokon, ellökte, eltiporta a magukat nem tekintő hős katonákat. A magyarság irányításra hivatott vezetőrétegének jőrésze a liberalizmus bizsergető-ernyesztő melegvizében lubickolt. Senkitől sem tűrte nyárspolgári élvezeteinek háboríttatását. Az individualista álmok és elképzelések puha párnáin pihent, a világi térségek csak szemnek, múló érzékeknek szóló gyökértelen sivár mezein ! Szent István örökségére harmadízben kellett rázuhannia a maga egész világának, hogy a nem sziklára építés, a helytelen utakon tévelygés kínzó keserveit keseregje s végre valahára még mindig nem későn — a feltámadás Istentől juttatott erejével a sziklasír szájáról követ hengerítve — hinni tanuljon legjobbjai Cassandra-jóslatának ! Mindezen felül a honfoglalás ezeréves évfordulójának felemelő ünnepe közeledett. Félő hangok jelentkeztek : mi lesz, ha vallási villongások zavarják a nagy és ritka jubileum szent komolyságát? Szent István egyháza a jó fiú vesztő