Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

cisci hoc nomine I. Imperatoris Austriae ac Regis Hungáriáé 1835. parentaverat, tantam sibi apud eruditos existimationem conciliavit, ut, quum multis tempóra Horatiana et Vergiliana redire viderentur, non pauci, in quibus et criminatores magistrorum admiratione rei inexspectatae obstupescerent." (Két költeményéért, melyben I. Ferenc Magyarország királya s Ausztria császára 1835-ben elszállott lelkének hódol, a hozzáértők a legnagyobb magasztalásban részesítették. Egyesek úgy nyilatkoztak : íme Vergilius és Horatius költészetének feltámadását ünnepelhetjük; mások, a tanáremberek szeges ostorozóival az élükön — szép számban — valósággal álmélkodtak a nem várt eredmény kiváltotta lelkes csodálkozásukban.)

1 — A latin költészet birodalmában fejedelmi egyéniség volt. Innen ma gyarázható, hogy egyesek nagy buzgalmukban téves értesülés nyomán olyan költeményeket is szerzőnevéhez fűztek, amelyek nem tőle valók. Komoly könyvek neki tulajdonítanak nem az ő mesteri tolla alól kikerült költeményeket- A magyar bencésekhasználta „Breviárium Maurinum

PropriumHungaricum"-ában a Szent István ünnepére s annak nyolcadára beállított himnuszokat erősen elterjedt hit szerint Takács Bernardin írta. Minden adat egybevetésével azonban szerzősége csak egy himnusznál fogadható el, az ünnep II. Vesperásának s az ünnepnyolcad Laudes-ének egyazon szövegű himnuszánál.

2 A többi himnusznál annyi a változtatás, hogy rá sem ismerhetünk a Takács beadta latin himnuszokra. A nagy változtatásokra a görög-római mitológia köréből vett képek, hasonlatok, fordulatok és kifejezések miatt volt szükség, melyek nem ajánlották himnuszainak papi breviáriumba való felvételét3 — Értéke jóval nagyobb, mint egykori híre, amely most folyó napjainkra szállva az elfelejtett és elrejtett értékek minden fájó szemrehányását panaszolhatja, méltóságos hallgatásával is. A mulandóság elmélkedő gyermeke tudja ugyan, hogy létünk valóban arasznyi, ötven-hatvan év, a hírnév és dicsőség csak ujjnyi s a földi örökkévalóság legfeljebb hüvelyknyi, húszharminc esztendő. Esztergom ennek ellenére tartoznék valamivel nagy fiának, aki nélkül nagyjainak arcképcsarnoka mindenképpen panaszosan hiányos! Szülővárosa az isteni szikra gyermekének nevét a kijáró márványtábla helyett Esztergom homokjába írta. így érthető, hogy a „carminum princeps" híréneknevének fénye meghomályosodott. Azért időn átütő nagy egyénisége széttörte a szük esztergomi abroncsokat s alakja a széles síkú országos látóhatárra rajzolódik és emelkedik ! 1 Bernardini Takács Benedictini Pannonii Carmina Selecta. Recognovit Caesarius Vagács. pag. 8. ; a „Sicelides Musae" . . . idyllium — pag. 88. s a „Frustra tremendam . . "' kezdetű carmen - pag. 176. 3 Ilyen értelemben helyesbítésre szorul Dankó József, aki kegyelettel emlékezve egykori tanáráról, a Szent István ünnepére s annak nyolcadára hozott himnuszokat neki tulajdonítja (Josephus Dankó : Vetus Hymnarium Ecclesiasticum Hungáriáé. Budapestini. 1893. - pag. 218. 1. jegyz. Hasonlóképen a nevét tévesen Bernát-nak (helyesen : Bernardin !) hozó Szinnyei Józsefnek a bencés breviárium latin himnuszaira vonatkozó adata. Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XIII. kt. - 1229. col. 5 A Pannonhalmi Szent Benedek R. Története. VI. B.) kt. - 414. old.