Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939

Ii atyáinak szent imái és Anasztáz apátúr tanácsai és folytonos segélyezései által erősíttettünk és koszorúztattunk meg." Igen, ők tanítottak meg minket nemcsak imádkozni a panis quotidianusért, hanem megtanítottak minket arra is, hogy kell a mindennapi kenyeret megszerezni: feltörni az ugart, bevetni a földet, megművelni és ők tanították meg a nyakas pogány magyart, hogy alázattal hajtsa meg fejét, amikor magához veszi a panis angelicust, Krisztus legszentebb testét. És tanítanak azóta is szüntelenül! Ahogy a bíboros hercegprímás úr őeminenciája mondotta a Szent István Társulat legutóbbi közgyűlésén: „Amikor az államok és közületek még nem törődtek az iskolával, az Egyház annak minden típusát és fokozatát kiépítette." És hozzáteszi, hogy „erről a hivatásáról az Egyház most sem mondhat le". Hogy pedig erre milyen szükség van, — ,,a tudományos és erkölcsi alapon felépült konstruktív kultúrára", olyan kultúrára, „amilyent a Katolikus Egyház s benne kivált Róma és Cluny hatása alatt Szent Istvántól kaptunk", azt mi, az igazgatás és a politika terén működők, tudjuk és érezzük át igazán, mi tudjuk talán elsősorban, hogy mit jelent a nemzet szempontjából a tudományok olyatén művelése, — az a tanítás, — „amely az igazság keresésében, megállapításaiban és felhasználásában nem függetleníti magát a minden igazság örök forrásától, Istentől." És hogy a tudományok művelése továbbra is így történhessék, — hogy a további nemzedékek, az utánunk következő vezetőosztályok is ilyen ismeretekkel és lelkülettel menjenek ki az életbe, erre a tanítószerzetesrendek további fennmaradása, — minden körülmények között való fenntartása, — az egyetlen garancia! Mert az ő tanításukból, az ő nevelésükből tanulhatjuk meg egyedül azt, amit Szent Pál apostol úgy fejezett ki, hogy „az Isten erőtlensége erősebb az embernél". Vagy még egyszerűbben: hogy van Isten! Tehát amikor az élet javaival sáfárkodunk, amikor a fórumon ágálunk, amikor meg kell adnunk a császárnak, ami a császáré, sohase feledkezzünk meg arról, hogy Istennek is adjuk meg, ami az Istené! * • * Köszönöm az ünnepség rendezőségének, hogy alkalmat adtak nekem ezeknek a gondolatoknak elmondására, — köszönöm, hogy megköszönhettem, amit oly régen meg akartam már köszönni a tanítószerzetesrendeknek, és kérem az Úristent, hogy adjon az államnak mindig olyan vezetőket, akik, amikor hazánkat Szent István útmutatásai és az ő hagyományai alapján akarják vezetni, — mert most nagyon divatos rája hivatkozni, akár nemzetiségi politikánkban, akár bizonyos ú. n. idegen eszmékkel kapcsolatban, — sohase feledkezzenek meg azokról, akikkel együtt indult el az első Szent Király. Az Isten áldása és Szent Benedek imái kísérjék ezt a nagvmultú rendet további útjain! „Ora et labora!" Dr. Beér Gyula.