Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937
89 kei, az Árpádok pompás palotájának rom-maradványokban is tiszteletet parancsoló művészi szépsége. Kegyelettel ápoljuk a világháború hőseinek emlékét is. Testületileg vettünk részt az emlékükre rendezett ünnepélyeken és az érettségi találkozók egyik programpontja a hősök emléktáblája előtt tartott kegyeletes megemlékezés. Növendékeink majdnem kivétel nélkül magyar anyanyelvűek, de egyeseknek idegenhangzású neve volt. Többen az idén is magyarhangzásúra változtatták nevüket, hogy magyarságukat külsőleg is kifejezésre juttassák. A magyaros diáksapka minden diákunkra kötelező. A magyaros szabású ruhát nem tettük kötelezővé, de minden rendelkezés nélkül is annyi diákunknak van magyaros szabású ruhája, hogy testületi fölvonulások alkalmával intézetünk ifjúsága ebben a pontban is egységes külsőt mutat. A hazafias érzés öregbítésére szolgáltak megemlékezéseink (Lima- nova, Trianon, a finn-magyar testvériség), a takarékossági és a könyvnap is. Az idei esztendő azonban a szokásos mértéken felül bőségesen adott alkalmat a hazafias érzés ápolására, gyakorlására. A szeptemberi forró napok tüze, október hónak napról-napra váltakozó kétsége-remény- sége magával ragadta az ifjúságot, mely készséggel kivette a részét a neki szánt munkából. Az esztergomi ifjúság érzéseit intézetünk tanulója szólaltatta meg a polgárság gyűlésein, az idősebbek a légvédelmi szolgálatban tevékenykedtek és mindnyájak várták, mikor indulhatnak a túlsó partra. A menekülésre kész, sőt elmenekült aggodalmaskodókkal szemben ifjúságunk zöme lelkesen kitartott akkor is, amikor veszélyesre fordult a helyzet. November 6-án minden diákunk ott szorongott a Nagyduna hídjá- hoz vezető úton, hogy láthassa felvirágozott, daliás honvédeinket átvonulni a csehek megszállta túlsó magyar partra. Az intézet nemzeti zászlót küldött Párkánynak, a komáromi testvérintézetnek és az esztergomi vadászzászlóaljnak, fúvóskarával fogadta és Párkányba kísérte a kőhídgyarmatiak díszes nemzeti zászlaját, részt vett a párkányi országzászló avatásán és az öregdiákok is Párkányban tartották ünnepi ebédjüket, hogy ezzel is kifejezésre juttassák a felszabadult területekkel való együttérzésüket. A tanári kar s az ifjúság lelkes áldozatkészséggel karolták fel a „Magyar a magyarért“ mozgalmat és intézetünk is szép számmal küldött könyveket Léva és Érsekújvár diákjainak. A novemberi napokhoz hasonló lobogó lelkesedéssel kísérte ifjúságunk márciusban a Kárpátalja visszaszerzésének fölemelő mozzanatait is. El nem múló élmény volt minden diákunk számára komáromi zarándoklásunk, melynek kedves emléke, a komáromi diák-plakett, az intézet bejáratánál fogadja az esztergomi bencés diákot, figyelmeztetve a magyar élet küzdelmes voltára — a magyar igazság diadalára. Tanulmányi szempontból intézetünk az idei iskolai évet a Katolikus Középiskolai Főhatóság rendelkezése alatt a budapesti főigazgatóság kerületébe osztva végezte. A budapestvidéki tankerület királyi főigazgatója az állami ellenőrzés szerepét töltötte be. A tanulmányi eredménnyel — az izgalmak okozta nehézségek ellenére is — általában meg lehetünk elégedve. Növendékeink legnagyobb része szorgalmasan dolgozott s így a tanári kar lelkiismeretes, következetes munkája a legtöbbnél elérte a megfelelő, soknál a jó eredményt.
