Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937
11 hajlékonyabb ! Megelégedhetünk a halhatatlan Platon felséges képének kiegészítésével, melyet idea-tanával rajzol elénk. Az ő utalta módon vonultak el előttem is a halhatatlan árnyak! A tüzes Czuczor Gergely, ki forraló „Riadó“-jáért Kufsteinben szenvedte fogsága kínjait, bilincsből hűs kezével hűsítve tüzelő homlokát. A nagydiák Rónay Jácint, ki munkája végeztével legszívesebben az esztergomi vár bástyatornyába menekedett. Ott álmodozta letűnt korok nagyságát, hogy dübörgő évtizedek múlásával hozzá közel álló nagy sorsok dombolt sírján elmélkedjék életek csalódásain! Felrémlett Baross Gábornak, a vasminiszternek, munkában megőrölt alakja. A halhatatlan Pro- hászka Ottokár, ki esztergomi remeteségéből indultugart törni az ellenségtől elözönlött, megváltást sóvárgó magyar térségekre. Titáni vállán csaknem egymaga hordta a „dőlni roppanó magyar tetőt“. S a titánok nyomában a többi nagyok, jelesek, a komoly arcú tanár urak, kiknek szemöldökhúzó szigorúsága éltük hanyatlásán szelíd emlékké csendesült! Halk szavú tanításuktól írásra szakadni az elmélyedés és a sürgető munka harca volt. Talán elnézik, hogy töröm síri csendjüket, s testek közé bolygatom az örökkévalóságból idevetődő múlhatatlan árnyékukat! A beszámoló munka útnak indul. A kicsinylő mosoly első nehezékét az dobja rá most, és a végén, aki még sohasem érezte a terv, az akarat s a valósított tett közé hasadt mély szakadékot!
