Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937

7 nek legmohóbb vámszedői. A félhold feltűnik Esztergom ormán is. A szent király városa a szülőt vesztett árva jajongásával siratja sorsát. A káptalan elköltözik öt és félszázados otthonából. Pozsony kapui nyílnak meg előtte, ahová Várdai érsek már előzőleg érke­zett. Az esztergomi káptalani iskola ajkán is felsír a ,,veteres mig­rate coloni“ sorsfordulást panaszló éneke! A pogányok sorsot vetettek a magyarság hímes palástjára. Szerteszaggatták aranyos selymét. Pogány csizmák zuhogtak a szent király lábanyomától megszentelt várföldön. Ahol valamikor Szent Imre herceg tiszta lelke szárnyalt az ima angyalszárnyain Teremtő Ura felé, török martalócok durva szólásai harsogtak templomi bolt­ívek alatt. A másfél százados törökjárás ideje is kitelt. 1683. október 28-án a Szobieski ajkán megcsendült Te Deum ujjongásában a magyar is hálálkodott, örvendezett. Érsekei nem jönnek még vissza, de a nagy Széchenyi György gondoskodik atyai jóságának képviselőjéről. 1687. március 19-én pozsonyi palotájában Esztergom számára gimnáziumot alapít. Az intézetet a jezsuitákra bízza, kiknek iskolái a legjobbak voltak. Ágyúdörgés, halálhörgés helyett újra magyar diákok harsány kaca­gása veri az utcacsendet, véres arcok helyett újra a könyv mo­solygó arcába nézhetnek! Nagy vesztesége az országnak, Esztergomnak is, hogy a ki­váló jezsuita rendet 1773-ban feloszlatják. Leszállítják a katedráról azokat a tanárokat, kiknek egyik legnagyobb kincsük volt az iskola, kiknek nevelő és oktató működése egyik legszebb fejezete az ok­tatás- és neveléstörténetnek. Szellemük tovább élt, nemcsak mint emlék, hanem mint példa is! A szentferencrendiek, papok és világiak vegyest váltakozó sze­replése után 1808-ban újra a Szent Benedek-rend vette át azt az intézetet, melynek alapításában egykor, a magyar államiság bölcső­jénél az ő fiai is résztvettek. A Szent István-esztendő az ő kezük vezette bencés iskolát talált Esztergomban, a szent király ősi városában. Érthető, hogy ez az iskola, mely gyökerével az országszervező szent király ide­jébe nyúlik vissza, nemcsak a jog címén, hanem az Íratlan parancs szívből forrásozó kötelességével jelentkezett az ünnepi sorakozóra- fuváskor. Kitüntetésnek vette, hogy szerepet kaphat azon a bemu­tatón, melyen a szűkebb körre szorított magyar iskolák lelkűk, munkájuk kitárásával hódolnak a magyar iskola atyja, szervezője előtt. * * *

Next

/
Thumbnails
Contents