Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937
14 Ebben a hatalmas testű emberben, ebken a buzgó papban gyermekded lélek honolt, amely kék szemének állandó mosolygásából áradt felénk. Ez volt az a csodálatos bűvölő szer, amellyel hozzá tudott férkőzni a tanulóifjúság leikéhez: meglátott mindent, megértett mindent és magbocsátott mindent. Lobogó vérmérséklete néha heves kitörésekre ragadta, még a tanítási órákon is, de talán akkor volt a legnagyobb a jó Kasszián atya, mikor indulatának lecsillapodásával alázatosan kért bocsánatot tanítványaitól. Ilyenkor eszébe jutott az embernek az a jelenet, amikor az Üdvözítő tanítványainak lábát megmosta. Lehet-e ezek után azon csodálkozni, hogy véres elmúlásának megdöbbentő hírére megindult a sok száz diák lelke és elhatározta, hogy emlékét ércbe fogja önteni, egyrészt hálája lerovására, másrészt pedig azért, hogy se az ő, sem pedig az utókor leikéből el ne mosódjék a jó Kasszián atya emlékezete. Emléket állított a nagy magyar diáklelkipásztornak. Hulljon le a lepel ércbeöntött alakjáról! * * * Kasszián atyánk! Itt állunk emléked előtt, akik szerettünk, itt állanak lélekben azok, akik nagy lelked boldogító kisugárzását élvezték. Az emberi gonoszság viperacsípései, gonosz gyanúsításai nem tudják és nem tudták megingatni lelkűnkben a Benned való hitet. Mi előttünk tisztán ragyog liliom-lelked. Bizonysága, ime, ez emléked. Ide tettük emlékedet szeretett iskolád falára,hogy mindnyájan, akik általmennek ezen az úton, lássanak Téged és hódoljanak emléked előtt. Te pedig fent az égben, a hatalmas Isten trónusa mellől könyörögj továbbra is a magyar ifjúságért! Dr. Kemenes Illés.
