Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1936

13 csak bencésrendi Gellértre bízza, aki később mint csanádi püspök mártir-halállal fizet eredményes térítői munkásságáért. Szent Gellértnek tragédiája is mutatja, hogy Szent Benedek fiainak mily emberfeletti küzdelmükbe kerülhetett a zabolátlan szabadságszeretettől és pogány dölyftől telített magyar lelkekben a keresztény önmegtartóztatást és alázatosságot meghonosítani. S ha mégis sikerült fáradozásuk, úgy ez — isteni adottságukon kívül — főleg annak köszönhető, hogy kezdetben — nemcsak keresztény, de főleg idegen voltuk miatt — lenézett, sőt gyűlölt és megvetett bencések csakhamar szívvel-lélekkel magyarokká tudtak lenni, és vallásos, politikai, társadalmi, tudományos, gazdasági, sőt még hadászati téren is, a magyar faj megerősödésének és a magyar nemzeti alapon történő államalkotás és fejlődés leghűségesebb harcosaivá váltak. így lett Szent István Magyarországa és Pannonhalma elválaszthatatlan fogalommá. Mert feltehető-e, hogy a folytonos küzdelmek között élő magyar nemzet épp úgy kitermelte volna — közel egy évezreden át — a nemzetfenntartó erkölcsi erőket, ha annak gyökerei nem a clunyiszellemmel lettek volna átitatva. Vagy nem a Bencés-rend tagjai tanították-e meg a magyarságot az okszerű gazdálkodásra, ami a nemzet fennmaradásának és fejlődésének anyagi forrásait biztosította. És nem a Bencés-rend 900 éves tudományos munkássága, tanítói hivatásának és az ifjúság nevelésének céltudatos, hivatott betöltése, egyik legeredményesebb kitermelője annak a kulturának, amely ma az egyedüli összekötő kapocs erőszakkal elszakított testvéreinkkel és egyedüli elvehetetlen fegyver az igazságunkért folyó küzdelmünkben. Ez a bencések által elültetett és megizmosodott erkölcsi erő tette képessé századokon át a kis magyar nemzetet, hogy mint a nyugati kultura és kereszténység keleti védbástyája eredményesen teljesítse történelmi hivatását. És midőn napjainkban ugyancsak kelet felől tornyosulnak a vészt jősló felhők, akkor a nyugati államoknak rá kell döbbenniük, hogy erre a történelmi hivatásra még ma is szükség van és hogy azt csak az ezer éves magyar kulturában összeforrt, erős és ellenállóképes nagy magyar nemzet tudja eredményesen teljesíteni. Ha pedig meg akarjuk mutatni a világnak nemzeti létjogosultságunkat és vissza akarjuk szerezni országunk iránt a bizalmat, ha szenvedéseinkhez méltóan akarjuk kárpótolni keblünkre majdan visszatérő testvéreinket, ha egy újabb dicsőséges ezer év biztos alapjait akarjuk megteremteni, akkor minden magyarnak Szent Benedek örök értékű parancsát kell követnie : „Imádkozzál és dolgozzál." Mert céltudatos és megfeszített termelő munka nélkül nincs nemzeti feltámadás, eredményes termelő munka pedig nincsen Isten áldása nélkül. Csak ha minden nemzet fel fogja cserélni az anyagi érvényesülés és hatalmi téboly kíméletlen és pusztító fegyvereit az Isten nevében végzett munka békés eszközeivel, csak ha a gyűlölködéstől és irigységtől fűtött kapzsiságot fel fogja váltani a felebaráti szeretetből és keresztény alázatosságból táplálkozó testvéri érzés, csak ha a lelkek tisztasága le fogja győzni a testiség szennyes zsarnokságát, csak ha az Igazság diadalmas tüzében porrá fog égni a hazugság, ámítás és álnokság, akkor fogja megismerhetni az emberiség a földi boldogságot, mert csak akkor veheti át uralmát és a lelki és anyagi élet kormányzását a boldogságnak — Szent Benedek által is megjelölt — egyedüli forrása és biztosítéka, Isten legnagyobb kegyelme : Pax ! Dr. Frey Vilmos.