Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

51 Június 20-án Veni Sancte-t tartottunk, szentáldozáshoz járult a táborba induló sereg, kérve a jó Isten segítségét a jó munkához. Június 21-én borús időben, szemergő esőben raktuk át málhánkat a szobi hajóállomáson az erdei vasútra és már 10 órakor ott voltunk a völgy mélyébe rejtett, kis pataktól körülvett gyönyörű tisztáson, a táborhelyen. Rövid idő múlva pezsgő cserkészélettől visszhangzott a különben csendes erdő. Cserkészfalut építettünk. A táborhely nagyszerűsége, a vadregényes hegyek sok alkalmat adtak izgalmas hadijátékokra és szép kirándulásokra (Sóshegy, Csóványos, Nagybörzsönyi árpádkori templom). Az „aggódó" szülők is meglátogatták táborunkat július 1-én és örömmel, nyugodtan távoztak, látván, hogy fiacskájuk a legnagyobb egészségnek örvend, még haza sem kívánkoznak. Orosz Antal főerdőtanácsos úr előzékenysége folytán kedves látogatóink az erdei vasúton jöttek. Július 4-én este Nagybörzsöny főterén nagyon jól sikerült, hangulatos tábortüzet rendeztünk. Az időnk gyorsan eljárt, de szívünkbe zártuk egy feledhetetlen nyár emlékeit, a tábor ezer és ezer kedves epizódját. Az irtáspásztai tábor emléke kellemesen zsong minden cserkészlélekben. A hála nemes szava szálljon e sorokból is Orosz Antal főerdőtanácsos, Jámbor István erdőmérnök urakhoz, akik a legelőzékenyebb és legszívesebb jótanácsokkal, jótéteményekkel könnyítették meg a parancsnokság gondjait és tették annyira felejthetetlenné táborunkat. Hálás köszönet illeti a Hunyadi- és Kertész-család tagjait, akik szívességükkel mindenkor a cserkészek érdekében fáradtak és kedveskedtek. A minden évben több tábort rendező Hollók augusztus 4-én ismét összegyűltek szentmisére, majd a csónakházban, hogy az utóbbi évek egyik legsikerültebb vizimozgótáborozására induljanak Mohácsig tizenhét résztvevővel. Ezt a tábort Dr, Bády István, Michels Jenő és Magass Miklós cserkésztisztek rendezték és vezették. Az öreg Hollók is résztvettek ebben a táborban, be akarván bizonyítani, hogy lélekben összetartozik a két csapat, hogy szeretik egymást és tudnak sikeresen együttműködni. A tábor hét napig (aug. 4—11.) tartott és 300 km utat tettek meg. A vizesek lelkes csapata nagy örömmel szelte a Duna tarajos hullámait. Nagy érdeklődéssel nézték meg Vácot, Ercsit, Dunaföldvárt. Kalocsán a híres jezsuita-intézetet és csillagvizsgálót, Ersekcsanádon az ármentesitő művek gépházát és zsilipéit nézték meg, valamint a Duna „Vajas" nevű holtágát. Ezt a találékony cserkészelme a jó Isten akváriumának keresztelte el. Majd Baját tekintették meg és aug. 8-án útjuk végcéljánál, a mohácsi hősök emlékmüve előtt tisztelegtek. Aug. 11-én szivünkben egy felejthetetlen út édesen zsongó emlékeivel, ismeretekben és tapasztalatokban meggazdagodva tértek haza a magyar Sionba. Alig mult el két hét és a szigeti gimnáziumi sporttelep nagy csendjét ismét cserkésznóta verte fel. Nagy lépés előtt állt a Holló-csapat. Először készülnek országos viziversenyre szeretett Kasszián Főparancsnok nélkül. Ez volt az első tűzpróba, vájjon az 0 szelleme lelkesíti-e még mindig kedves cserkészeit, tudnak-e, akarnak-e az ő eltávozása után is cserkészlélekkel dolgozni. Aug. 26-án megkezdődött a tábori élet és tartott az újpesti országos viziverseny befejezéséig, szeptember 8-ig. Nem a szárazföldi cserkésztábor vidám, játékos cserkészélete volt ez, hanem a komoly munka lázas tevékenysége a dicsőségért. Féltek valamennyien, hogy szégyent hoznak a már sok dicsőségben részesült Hollózászlóra. De Dr. Bády István, Michels Jenő, ifj. Boromissza Gyula, Magass Miklós és Benkő István kiképző cserkésztisztek kitartó lelkese4*