Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

16 Amennyire igaz ugyanis, hogy az emberiség történetében egymást követő társadalmi berendezkedések akkor pusztultak el, mikor lelkileg üresek lettek, mikor kiélték magukat, úgy fordítva is áll a szabály, annál hamarább, annál simábban és zökkenő nélkül jutunk el az új társadalmi berendezkedéshez, ha annak lelki életét előre kimunkáljuk. El lehet képzelni az átmenetet ez új gazdasági berendezkedéshez úgy is, mint napjainkban látjuk : polgárháborúval, bombával és gépfegyverrel, de annak, ki ez átmenetnek áldozatává vált, többé nem adhatjuk vissza életét és jogát e szebb, e jobb jövő élvezéséhez. Ezért a lélek megmunkálása a mi feladatunk, telíteni azt a kat. Egyház tanításával, fogékonnyá tenni a krisztusi szeretet befogadására. Ez a ma szociális problémája, ennek megoldása az Actio Catholica feladata Mélyen tisztelt Uraim! Negyvennégy évvel ezelőtt bámulatos előrelátással és bölcsességgel megérezte a ma baját XIII. Leo nagy pápánk, s a „Rerum Novarum" kezdetű apostoli körlevélben pontosan körvonalazta teendőinket, hogy e rettenetes válságot „elkerüljük. Negyven év után bölcs utóda, ma uralkodó XI. Pius pápánk Őszentsége a Quadragesimo Anno kezdetű pápai bullában megismétli a már negyven év előtt elhangzott tanítást és egyben rámutat arra az útra, melyen minden kat. embernek haladnia kell, legyen az munkás, mérnök, vagy munkaadó. Nézzük csak tehát közelebbről, miképpen sikerült a tanításokat nálunk az életbe átültetni. A bányamunkásság, mint nagy tömegekben együtt lakó és élő társadalom, mindig csábítólag hatott a szociáldemokrata-kommunista izgatókra, kik nem is késlekedtek annak megszervezésével és hűséges szállítói lettek a szakszervezeti vezérek fejedelmi életmódjához szükséges tagsági díjaknak. Hatalmukat biztosítandó elhitették mindenkivel, még hatóságainkkal is, hogy a bányamunkás élete telve a földalatti sötétség rejtelmeivel, nem tűri az idegen beavatkozást az ő belső szervezetébe s csak piros posztó az, ha akár közvetlen fellebbvalői, akár az Egyház küldöttei próbálkoznak őket más belátásra birni. Egyenkint kellett a munkásság tagjainak elmagyarázni, bebizonyítani, hogy az évek során általuk befizetett tagsági díjak elolvadtak, kortes célokra használtattak és kihasználva a közös veszély minden érzelmi erejét, a bányatelepen lelkészi állást szerveztünk, majd közibük állva, függetlenül minden szervezettől, saját Munkásotthon Egyesületbe tömörítettük őket. Mikor látták, hogy tagdíjaik minden adminisztrációs költség nélkül száz százalékig bajba jutott társaik segélyezésére fordíthatók és így bizalmuk kezdett helyreállni, munkásotthonokat építettünk minden telepünkön s minden községben, hol munkásaink nagyobb számmal laknak. Az otthonok építésére társulatunk adott kölcsönt harminc évi törlesztésre s a tizenkét otthonban egy-egy fiókegyesületet létesítettünk, melynek elnöki tisztjét mindig az a mérnök vállalta, kinek abból a helységből legtöbb munkása volt. Ez otthonok építésére, illetve a kölcsön törlesztésére havi ötven fillér tagdíjat szavaztattunk meg. Hetenkint tartott választmányi üléseken, a gyakori előadásokon sikerült a munkásság szemét felnyitni, sikerült lelki életét kimélyíteni és az Istenhez és Hazához való hűségre nevelni-