Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

11 elgyöngítette, mindazáltal — az imádság idejét kivéve — sohasem hagyta abba a munkát, hanem fejszét ragadva az erdőnek egy magányos helyére ment dolgozni. Midőn egy napon a megerőltető munkától és a szigorú böjttől elbágyadt testtel-lélekkel szinte félholtan feküdt ott, egy gyönyörű tekintetű és angyali arcú ifjú ment hozzá és kocsira téve cellájába vitte őt. Midőn az elragadtatás elmultával magához térve megtudta, hogy mit művelt vele Isten irgalmassága, elmondta ezt föntemlített tanítványának, Benedeknek, akinek elbeszéléséből tudom ezeket, de megeskette őt, hogy halála előtt senkinek se szóljon erről a dologról. III. A napi munka után pedig olyan éjjeli pihenést nyújtott a testének, amely inkább kínnak és gyötrelemnek, mint nyugalomnak volt nevezhető. T. i. sövénnyel font körül egy laposra faragott cserfa-törzset és köröskörül hegyes náddal tűzdelte át a sövényt. Maga pedig a fatörzsön ülve, ilyen ülőhelyet használt tagjainak pihentetésére, úgyhogy akármerre dőlt álmosságtól elbágyadt teste, a hegyes nádaktól erősen megsebezve fölébredt. Ezenkívül fából készült koronát is tett a fejére és négy követ akasztott rá négy felől : így elszenderedve akármerre hajtotta fejét, a kő megütötte. 0 boldog András jutalma, boldog és örök élet, százszoros ékességű korona, mely az égben kipótolja azt, amit oly nehezen vásárolt meg itt a földön ! Hallatlan neme a hitvallásnak, mely még drágábbá teszi az ígéret országát ! Az étel, a pihenés nem rabolhatta el hiú édességével az örök életet, s a gonosz lélek nem találhatott módot az ő megejtésére. (Boll. IV.) Amiket eddig írtam, tanítványának, Benedeknek elbeszéléséből tudtam meg, aki atyja halála után elhatározta, hogy ugyanazon a helyen lakik. Midőn mestere példájára három évig szigorú életet folytatott, rablók vetődtek arra s mivel sok pénzt gyanítottak nála, a Vág folyó partjára hurcolva megölték és a vízbe dobták. Sokáig keresték holttestét, de nem találták. Egy egész évig láttak a Vág folyó partján ülni egy sast, mely mintha lesett volna valamire. Általa bizonyosakká lévén a test hollétéről, a víz alá merítettek egy embert és így találták meg olyan épen, mintha nemrég halt volna meg. Benedeket Szent Emmerám egyházában temették el, ugyanabba sírba, melyben szent atyjának, boldog Andrásnak csontjait őrizték. A következőket már Fülöp apát beszélte el nekem, amikor már apát voltam. IV. (Boll. V.) Midőn közeledett teste föloszlásának ideje, tudtunkra adta ezt a jelenlévőknek és megtiltotta, hogy egyetlen ruhadarabját se vegyék le róla, míg meg nem érkezik Fülöp apát, akit odahivatott. Midőn az atya megérkezett, és a tiszteletreméltó holttest ott feküdt, hogy megmossák, egy rézláncot találtak rajta, mely már a belső részekig hatolt. Csodálatos és hallatlan dolog ! Kívül bőr vonta be a láncot, mely belül már rothasztani kezdte a húst. Ámde a vértanúságnak ez a neme titokban maradt volna, ha a köldöknél ki nem látszott volna a lánc kötési csomója.