Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931
38 a 314-esektől pedig négyen vettek részt. Első állomásunk Belgrád, az egykori magyar Nándorfehérvár volt, hol a Vöröskereszt kiküldötte kalauzolt. Innen Szalonikin át Athénbe utaztunk. Megnéztük ennek az ősi görög városnak nevezetességeit, amennyire időnk engedte. Másnap Pireus- ban hajóra szálltunk. Negyven órai felejthetetlen hajdút után kikötöttünk Alexandriában, hol egy napot töltöttünk, mint a magyar követség vendégei. Utunk következő állomása Cairo volt. Itt Magurányi Jenő úr fogadott bennünket s ő kalauzolt tovább Cairoban. Megnéztük a város nevezetességeit, majd kirándultunk a környékre. Voltunk az arabok szent hazájában, a sivatagban, voltunk a hatalmas fáraók porait rejtő piramisoknál, megcsodáltuk a Sphynxeket is. Leutaztunk Luxorba, hol Kar- nakot, a „Királyok völgyét“ és a híres éneklő Memnon szobrokat néztük meg. Nyolc napi cairoi tartózkodás után útnak indultunk útunk főcélja, a Szentföld felé 1 Jeruzsálemben szálltunk ki. Az osztrák-magyar zarándokház — lakásunk — igazgatója, Lippay dr. kalauzolt egész Jeruzsálemben. Megtekintettük mindazokat a helyeket, hol az Üdvözítő járt, végigjártuk a Via Dolorosát, s voltunk Betlehemben, Krisztus Urunk szülőfalujában. Voltunk a Táborhegy tövében, majd folytattuk útunkat Damaszkus és Baalbeck érintésével a Taurus-expressel Kisázsián keresztül Konstantinápoly felé. A rohanó expressz kattogó kerekei ütemes pattogásának hangjain át felelevenednek a Szentföld emlékei, a rejtelmes ciprusok, a bánatos olajfák, melyek alatt az Üdvözítő töltötte elfogatása előtti éjt, a kereszténység bölcsőjétől most a mohamedánok római kultúrán felépített városa felé megyünk, vonatunk Istambulban áll meg. Az itt töltött négy nap alatt végigjártuk a város minden nevezetességét, voltunk a híres mecsetekben, hajókáztunk a Bosporuson, voltunk a szultánok palotáiban, hol a tarka, arannyal átszőtt szőnyeges falak mögül mintha előléptek volna az ezeregyéjszaka mesebeli csodás alakjai ... A konstantinápolyi temetőben meglátogattuk a tragikus véget ért Kattauerék sírjait, kik négy évvel ezelőtt oly kedvesek voltak hozzánk. Vonatunk gyorsan rohant tovább a Balkánon. Sofiában csak rövid időt töltöttünk, majd július 30-án ismét hazai földön, buzakalászt ringató rónák között futott vonatunk. Újra hazai földön voltunk, szívünkben egy felejthetetlen út édesen zsongó emlékeivel. „Búvár Kund“ vizirajunknak egy, az öregekkel megerősített tíztagú őrse Katona Gábor dr. tisztünk vezetésével 1931. augusztus hó 2-ától 23-áig bonyolította le vizi mozgó táborát a németek szent folyóján, a Rajnán. Ez a tábor romantikus és küzdelmes, életveszélyekkel és érdekes élményekkel teljes voltánál fogva a „Rajnai kalózkodás“ néven került be csapatunk évkönyvébe. 650 km-es vizi utat tettünk meg a Rajnán Schaffhausentől Kölnig viharvert vizimadarainkkal — kajakjaink ugyanis egy-egy viziszárnyas nevét viselik — és amikor kikötöttünk a svájci vagy német csónakházaknál, vendéglátóink nem győztek eleget csodálkozni azon a magyaros virtuson, hogy ilyen, mondhatni, kezdetleges alkotmányokkal mertünk neki vágni a félelmetes folyónak. A neuhauseni világhírű természeti csodától, a tajtékozó dübörgéssel mélységbezuhogó Rheinfalltól a „Kraftwerk“-ekkel teletűzdelt felső Rajna hátborzongatóan sistergő, tomboló örvényeinek, a felső rajnai alföldnek széles síkján kissé megszelídült, majd a Palahegységben éles sziklaszirtek közé zártságában ismét felbőszültén rohanó folyónak izgató veszélyei s főleg az első és harmadik szakasznak — mely utóbbi romantikus
