Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931
A családi hagyományok, az otthon a nevelés szolgálatában. Mint katolikus iskola, intézetünk is belekapcsolódik abba a nagy- jelentőségű mozgalomba, mely a bíboros-hercegprimás úrnak messze jövőbe is tekintő célkitűzése szerint a család védelmét és megbecsülését hirdeti, mert a család ügyét a nemzet életében sorsdöntő kérdésnek tekintjük, aminthogy annak kell mondanunk a nevelés szempontjából is. Az iskola maga is nagyon megérzi, rendezett családi élet van-e valamely családban, vagy pedig pokollá változott az otthon, vagy egyáltalán nincs otthona az iskolába járó gyermeknek, ifjúnak. Mindig előttem van egy néhány évvel ezelőtt látott magyar dolgozat, melyben egy kicsi fiú a karácsonyestéről írva, így könyörgött: Édes Jézuskám, nekem nincs a karácsonyestére semmi kívánságom, csak az, hogy hozz békét a mi családunkba! Micsoda tragédiát rejt ez a két sor; egy kis szív — egy élet és ki tudja hány élet keserves, könnyes tragédiáját! Hogyan várhatunk kiegyensúlyozott egyéniséget, nyugodt munkát, finom erkölcsi érzéket olyan gyermektől, akinek a szülei egyéb argumentumok — hangok, szavak, címek és így tovább — kimerítése után tányérokkal iparkodnak egymást kézzelfoghatóan meggyőzni. Hát még, ahol még ezeken is túlmennek ? Az iskola csak azt kénytelen megosztályozni, amit az órák alatt, az iskolai életben tapasztal s így esetleg kénytelen szigorúan eljárni olyan esetekben is, mikor az iskolán kívül álló tényezők is joggal vádlottakul szerepelhetnének, mert nem tartják szem előtt azt a fontos életszabályt; Maxima debetur puero reverentia. E néhány szónak nem lehet célja, hogy a család belső életének a gyermek fejlődését nemesen építő vagy borzalmasan romboló hatását
