Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931

16

ország, lakosai nem osztrákok, hanem magyarok. Amit a kormányok nem tudtak elérni, dokumentálni a magyar önállóságot, azt egy futballcsapatnak sikerült az európai köztudatba a sport révén belevinni. Háború után a volt ellenségekkel az első érintkezést újra a sportegyesületek vették fel. Az olimpiákon a tornával, úszással, a vívással magunkra vontuk a külföld figyelmét győzelmeinkkel. Ezen győzelmeink eredményeképen 1934-ben a tornász világbajnokságokat, 1935-ben pedig a főiskolai világ- bajnokságokat nálunk, Magyarországon rendezik meg. Ha ezen sorozatos eredményeknek nincs is momentán kihatásuk a külpolitikai helyzetünkre, megbecsülést mindenesetre szereztünk magunknak a sport révén, ami ki tudja mikor, de mégis csak meghozza várvavárt gyümölcsét. Én azt hiszem, a gödöllői világtáborozás külpolitikai szempontból többet eredményezett javunkra, mint egy genfi tanácskozás.

Az amerikaiak a világháborúban máról-holnapra felállították milliós hadseregüket, pedig ott kötelező katonáskodás nem volt. Igen, de sportolt mindenki, s a portember már katona is. Itt kapcsolódunk bele a honvédelembe, s ha valamely országnak, úgy nekünk létkérdésünk, hogy ha már katonát nem tarthatunk, legalább katonaanyagunk legyen.

Az iskolai sportok célja az erős, egészséges, munkbiró ember nevelése, hogy majd tanulmányai végeztével az életbe kikerülve, a sportokban megszokott becsületes küzdelemmel, edzett, munkabíró testével és kiművelt szellemével megszerezze magának a mindennapi kenyeret. Azért a kisdarab kenyérért ma épúgy kell küzdeni, mint — mondjuk — a futballban a gólért. Az ügyes, az edzett és erős felülmarad, a gyengébbet félretólják, elbukik.

Nem elég testmozgás a középiskolai korban lévőknél a séta. A séta öregeknek való, a gyereknek futó és küzdőjáték kell. Helytelen a gyereket büntetni azzal, hogy ma itthon maradsz és tanulsz- Ne feledjük el, hogy az egyfolytában való hosszas tanulás nem megy még a felnőttnek sem. Szentgyörgyi szegedi egyetemi professzor a szegedi testnevelési kongresszuson ezeket mondotta: Uraim, én mint egyetemi tanár nem rös- tellem kimondani, hogy teljes odaadásai egy tárggyal nem tudok három óránál tovább foglalkozni. Hogyan kívánhatjuk akkor fiainktól, akik még messze vannak az egyetemi tanárságtól, hogy a délelőtti, esetleg öt elméleti óra után egész délután egyfolytában tanuljanak ? De ne feledkezzünk meg az esztergomi egészségtelen, nedves lakásokról se 1 Nem lehet, hogy az a gyenge gyerek egész délután a nedves falak levegőjét szívja. Okvetlen szüksége van arra, hogy a szabad levegőn, csak az ő számukra fentartott egészséges fekvésű sportpályán futkosva, naponkint jól kikiabálja magát. Ne irigyeljük ezt tőle, csak a mértéktartásra ügyeljünk. Ne féltsük a fiúgyermeket a küzdő játékoktól, ne féltsük a bátorságra nevelő szertornától, mert annak csak a gyermek issza meg levét, ha a túlzottan gondos mama, vagy még inkább nagymama, a fúvó széltől is óvó neveléssel iparkodik a fia útjából minden nehezebb és erőt kifejtő dolgot elhárítani, fél kitenni fiacskáját, vagy unokáját nagyobb erőkifejtést igénylő munkának, de szégyenli, vagy szégyenlené, ha fikcskája a küzdésben alulmaradna 1 Gondoljuk meg, hogy nem leszünk mindig fiunk háta megett, hogy az eléje tornyosuló akadályokat útjából elháríthassuk, mint azt a sportban, vagy a játékban tettük kicsiny korában I S ha nem szokott a küzdéshez, az erős, a bátor félretólja. A tornának egyik nagy előnye a fegyelmezés is. Se a hazának, se a vallásnak, se a társadalomnak nem lesz jó katonája az, akit nem nevel-