Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931
16 állítólag már magyar születésű Mór, mind szentek, hintik el nálunk az igaz hit, a kultúra, a civilizáció magjait. És mikor a munka kész, az orillac-i bencéskolostor cellájából a pápai trón magasságába lendült II. Szilvesztertől a bencés Asztrik hozza a nagy műre és Szent István fejére a koronát. * * * Mélyen tisztelt Közönség 1 Ez a rövid átfutása öt évszázadnak, azt hiszem, eléggé világossá teszi, micsoda kulturmunkát végzett a Szent Benedek-rend Európa civi- lizálása körül. Harc volt ez, nagy harc és mintha a nagy alapító érezte volna, hogy harcra gyűjti fiait, ezekkel a szavakkal adja nekik a Regulát : Ecce lex, sub qua militare vis. Itt a törvény, mely szerint harcolni akarsz. És a bencések jól harcoltak alapítójuk szellemében. És ha Szent Benedekről feljegyzik, hogy a durities Nursica jellemezte, a szülőföldjéről származottak kemény, akadályt nem ismerő kitartása, fiainak a munkáját nem jellemzi semmi jobban, mint a francia nyelvben még ma is használatos azon kifejezés, amely a jól, alaposan végzett munkát „un travail de Benedictin“-nek nevezi. Eiatal Barátaim! Kedves Bencés Diáktestvéreim! Hozzátok van még néhány szavam. A pannonhalmi káptalanterem egyik falfestménye azt a jelenetet örökiti meg, amikor szent Benedek elküldte a kis szent Placidot a tóra vízért és az ár elragadta a kis fiút. A nagy szent, miután Mórt a gyerek megmentésére küldte, a reá bízott gyerek sorsán aggódva, buzgó imába merülve kéri az Isten segítségét. Mórnak sikerül a nagy csoda: a víz színén járva kihozza a már-már elmerülő kis fiút. Mikor kiértek a partra, azt kérdi Benedek a kis Piacidtól, hogy mit érzett. Atyám, feleli a kis gyermek, semmit sem éreztem, csak a Te palástodat fogtam és tudtam, hogy nem lehet bajom. Piatal Barátaim, ti is fogjátok meg ezt a palástot, kapaszkodjatok bele, tépjétek szét, de ne engedjétek el soha, hogy szent Benedeknek a szelleme vezethessen benneteket az egész életen keresztül, hogy az ő durities Nursicájával mindig benediklinus munkát végezhessetek szegény Hazánk és szent katholikus vallásunk javára és dicsőségére. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség 1 Mikor Rómában, Monte Cassi- non és Subiacóban járva engem is, mint annyi mást, rabjává tett szent Benedek szelleme, megfogadtam, hogy minden tehetségemmel, mindig és mindenhol szolgálni fogom ezt a szellemet. Igénytelen szavaimmal és csekély tehetségemmel így akartam hódolni ma szent Benedek emlékékének. Sikerült-e hódolatos szivemből az önökébe csak egyetlen egy szikrát is átlopnom, nem tudom. De ha igen, nagyon boldog vagyok. Szent Benedek azok közé a legnagyobbak közé tartozik, akiknek a dicsőségét nem a hivalkodó fény, hanem hatásuk felmérhetetlensége hirdeti. Ha sikerült ehhez a gloriolához egyetlen egy sugárszálat fűznöm, az én örömöm is megmérhetetlen.
