Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931

11

engedi, hogy tudomásán legyek egy engem érintő olyan kormányhatósági elhatározásnak, amely valamit is a hitelezők megkárosítása révén kíván javamra biztosítani.

Nagyméltóságod a magánhitelezők raját emlegetvén, teljesen eladósodottnak állítja oda személyemet. Ügy, mintha váltóimmal lennének telve bankok, mintha uzsorások kezei közt volnék pazarló, könnyelmű életmódom folytán.

Nekem nincsenek magánhitelezőim és adósságaim, ellenem még egy hitelező sem vezetett végrehajtást. A javadalom-átadás kezdetén jogi vita volt, hogy az Érsekség gazdasági ügyeinek viteléből eredő tartozások az én tartozásaim vagy az Érsekségéi ? Ma már több konkrét ügyben bírói Ítéletek mentettek fel saját személyemben ilynemű követelések alól és állapították meg, hogy az ily, a gazdálkodás menetéből eredő tartozások nem az én személyes tartozásaim, hanem az Esztergomi Érsekség, mint külön jogi személy tartozásai.

Nekem egy hitelezőm van: ez az Esztergomi Érsekség; több hitelezőm nincs. Ha ez egy hitelezőmnél van, illetve lesz követelni való, mert hisz ez még nem problematikus, úgy ez elveheti magánvagyonomat, de nem a járadékomat, amelyet a helyzet teljes ismeretében részemre ugyanezen jogi személy biztosított“.

Hosszú és nehéz volt a kálvária, ami ezután még Vaszary Kolosra várt, amelynek egyik legnehezebb fejezete az volt, hogy a kormány kiküldöttei útján megállapított javadalmi hiányok miatt azon Vaszary Kolos ellen, aki töhb mint 12 millió koronát adott életében közművelődési és jótékonysági célokra, végrehajtást vezetett Vaszary Kolos balatonfüredi villájának ingóságaira.

Kohl Medárd azt kérte, hogy legalább hagyják mentesen azt a szobát, ahol Vaszary Kolos pihent, hogy a tragikus eseményt az agg bíbor nők előtt pillanatnyilag titkolni lehessen. A kiküldötteknek azonban más utasításuk volt, a keserűség poharát fenékig ki kellett inni, Vaszary Kolos előtt Kohl Medárdnak fel kellett tárni a szomszédos szobában foglalatoskodó urak jövetelének igazi célját és el kellett hagynia szobáját, hogy a foglalás azon egy szobában is megtörténhessék. Az agg bibornok Kohl Medárddal együtt szűnni nem tudó kínos zokogásra fakadt a megaláztatás ezen nem remélt méretére. És ezzel a megpróbáltatások etérték csúcspontjukat.

Vaszary Kolos nem sokkal ezután meghalt. Ingó vagyonát elárverezték s abból minden követelés kikerült. A jogosak és jogtalanok egyaránt. Sírkövére részben azt íratta, amit a száműzött VII. Gergely pápa: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a hamisságot, ezért halok meg számkivetésben.“ De csak részben, mert az ő sírkövén csak ez áll: „Szerettem az igazságot . . .“ A többit e nagy mondatból elhallgatta s ez elhallgatott egy pór szó az egyetlen vádirat, amit a nagy bibornok halála után hátrahagyott.

Egész életén át törékeny testtel, de annál bőségesebb lelki tartalommal ; hazája és oltóra iránti törhetlen ragaszkodással; — határtalan emberi szívjósággal; előbb szerzetesi szegénységgel, utóbb javadalma minden jövedelmeivel szolgálta a reá bízott érdekeket. Nem a cím, a rang, a méltóság tették őt naggyá, hanem saját nevelte egyéni tulajdonai. Mert mint egyszerű szerzetes tanár is nagy volt és fejedelmi,—és mint hercegprímás, mint a római egyház bibornoka, mint legfőbb magyar zászlós úr sem volt egyéb mint egyszerű és alázatos szerzetes. Szegény volt, noha