Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1930

20 volna lenni anélkül, hogy a lelkében támadó harmonikus, fönséges érzelmeket dalba ne öntötte volna. Sok Szent Imre-ünnep volt most, de egyet sem találhattunk, hol nem volt ének és zene. Hiszen nem is ünnep, nem is ünnepély az, amelyen nem énekelnek, amelyen nem teremti meg lelkünkben az ünnep alaphangulatát a zene gyönyörű összhangja. Ezért kezdjük ma mi is Szent Imre dicséretét énekes ajkakkal, muzsikáló lélekkel és hisszük, hogy Szent Imre örül a mi örömünknek, együtt zeng, összecsendül lelke a mi dalos lelkeinkkel. Kedves fiatal Barátaim ! Legyen azért mindig ilyen harmonikus, dalos, muzsikáló lelkünk és biztosan hihetjük, hogy örömet szerzünk vele ifjú égi vezérünknek. Szeressétek a dalt és zenét, gyakoroljátok, tanuljátok meg élvezni, mert az mindig jobbá és nemesebbé fogja tenni a lelketeket, hajlékonyabbá a szíveteket. Mikor az ember átadja magát a dal és zene hatalmának, érzi, hogyan emeli ez fel lelkét a silány, rideg, önző világból a szép, nemes, önzetlen érzések világába. Megértőbbé, nemesebbé, jobbá, a jó és szép iránt érzékenyebbé teszi az embert. Azért mondja a német költő : „Wo Du singen hörst, dort lass' Dich nieder, Denn böse Laute haben keine Lieder !" — Ahol dalolnak, ott pihenj meg, Rossz emberek nem énekelnek ! — Az ének és a zene összehangolja szíveinket, harmóniába hozza lelkeinket. Ezért nem lehet az ének és zene nagyhatalmának határt állítani, az nem ismer országhatárokat és ellenségeket, az előtt megnyílik még a legelzártabb szív is. Mikor felsír Hubay Jenő hegedűje Prágában, vagy Párisban, legyen bármily elkeseredett ellensége az a nép a magyarnak, lelkesedéssel fog tapsolni a művésznek, ki felejthetetlen érzelmeket keltett lelkében. Az élet keserűségét, a jelen nyomasztó gondját elsímítja a dal s az embert bízóvá, könnyebb lelkűvé teszi, felfrissíti. Azok a fönségesen szép harmóniák, melyek Beethowen szimfóniájából áradnak felénk, épen úgy fognak lelkünk és szívünk nemesítésére hatni, mint a cigány hegedűjén felsíró bánatos, vagy víg magyar nóta. Legyen az akár Verdi melódiadús operája, vagy Liszt Ferenc imádkozásra késztető oratoriuma, legyen az akár Chopin nosztalgiával teljes ábrándozása, vagy a magyar nemzet tüzes toborzója, mindmind kiragad minket a hétköznapi élet közömbösségéből és egy szebb, tisztultabb, harmonikus világba viszi lelkünket. Szeressétek a zenét és éneket, legyetek muzsikáló, daloló lelkekké és könnyebb lesz életetek útja, mert a zene és ének szárnyat ad a léleknek. Ha kell fellelkesít, ha kell megnyugtat, ha kell imádságos hangulatba ringat, vagy szilaj tűzet gyújt, mint ahogyan el tudja csöndesíteni a fájó honfibút szívetekben. Aki szereti a zenét, aki dalos lélekkel tudja járni az élet útját, a körül még a pusztaság is kivirágzik, az megtalálta az élet igazi útját, mely a szép élethez vezet. Azért mondom én is nektek ugyanazt, mit Tompa Mihály mond : „Fiaim! Csak énekeljetek!" Legyen dal az ajkatokon, ha bánat ér, daloljatok épen úgy örömeitekben ! Legyen telve a szívetek melódiával s a lelketek harmóniával s higgyétek meg nekem, hogy ez mindenen keresztül fog se,gíteni titeket. Én azt hiszem, tudom, hogy égi vezéretek, Szent Imre herceg, ilyen dalos ajkú, muzsikáló szívű, harmonikus lelkű magyar ifjúságot vár. Ilyen ifjúságnak a jövője nem lehet kétes, az ilyen ifjúság, bizonyos, nem csak, hogy vissza tudja állítani a rombadőlt hazát, de meg tudja szerezni magának az égi hazát is !