Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1929

41 Ezt Carlyle, a híres nemzetgazdász egy nagyon értékes munkájában úgy fejezi ki, hogy: „arbeiten, arbeiten und nie verzweifeln" „Dolgozni, dolgozni és soha kétségbe nem esni." Valóban, aki szabad pályára lép, az ezt a néhány szót írja élete kocsijára. * Minden pályának előiskolája rátok nézve fiúk, ez az iskola és a szülői otthon. Az iskolát illetőleg az a véleményem, hogy amit a hit- és erkölcs dolgában itt tanultok, az a szabad pályának fundamentuma. Ez lesz az a forrás, amely erőt fog adni nektek a szabad pálya nem egyszer sötét gondjainak nyugodt lélekkel való elviselésére; ez fog megtartani titeket az igazság, a becsület és a férfias önérzet útján, amely út a legmesszebbre, ha nem is a legmagasabbra visz. Itt csupán annyit jegyzek meg, hogy egy ilyen értékes katona, aki végigküzdötte a világháborút, azt mondotta nekem, hogy a háborúban s a harctereken gyönyörű alkalmak nyílnak az erények gyakorlására, de ezeket az erényeket ott nem lehet megszerezni, ezeket már oda kell vinni. így vagyunk a szabad pályák erényeivel is. Ezeket is oda kell vinni, ha valaki azokat gyakorolni akarja. Higyjétek el fiúk, hogy ezeket nem vihetitek máshonnan, mint ebből az iskolából és ne mulasszatok el ebből sokat gyűjteni ; sokat, hogy egész életre elég legyen. A szülői otthonra vonatkozólag pedig azt hiszem, hogy semmi sem szolgálhatja jobban a leendőbeli szabad pályát, mint a gyerekeknek egyszerű, szegényes nevelése, önállóságra, otthoni munkára és különösen takarékosságra való szoktatása. Ebben hihetetlen szolgálatot tesz az ifjúságnak a cserkészet, amely mindezt programmjába foglalta. A ki szabad pályára lép, az úgy vessen számot önmagával, az úgy rendezze gyerekkorát, hogy minden problémája megoldását csak saját erőire építse s ne szülei vagy protektorai támogatására. Az minden gyermekre kész katasztrófa, ha tudja, hogy apjának vagyona vagy tekintélye van. Ezért van az, hogy az ily gyerekek rendszerint nem boldogulnak, míg ezzel szemben azt látjuk, hogy a szegénység igen sok helyen az előretörésnek hatalmas emeltyűje. Aki szabad pályára készül, már gyerekségében tudjon megtanulni, lemondani ételről, szép ruháról és apró örömökről ; szolgálja ki mindenben önmagát a cipőtisztítástól kezdve, végezzen otthon minden házi munkát, amiért pénzt kellene kiadni és ha netán pénzhez jut, tanuljon meg takarékos lenni. Lebegjen előtte annak tudata, ha az életben naponta három hagyma jövedelme lesz, abból naponkint egy felet félre kell tenni. A takarékosság ugyanis a vagyongyűjtésnek egyik legbőségesebb erőforrása, aki pedig szabad pályára megy, annak törekednie kell arra, hogy vagyona legyen, mert a szabad pályán lévőknél vagyon szükséges az egyéni erők tökéletes kifejtéséhez, a szabad pálya céljainak eléréséhez, mert vagyon kell az ember nyugodt, biztonságos életéhez, a személyes függetlenség kiépítéséhez és az élet felemelkedettebb színvonalú folytatásához. Mert a vagyon ugyan nem boldogság, de hiánya sokszor boldogtalanság. De nem állok meg a vagyonnál. Visszatérek oda, hogy az egyszerűség, az igénytelenség, a takarékosság, a lemondani tudás gondolatával kell a szabad pályákra lépni. Azonban annál többet kell oda vinni, mint mondtam az erkölcsből, a tudásból, a műveltségből. Nemcsak a szaktudásból, aminek szerepe a gimnázium után kezdődik s ami magától értetődő, hanem általában a műveltségből, mert a műveltség még ha más irányú is mint az ember foglalkozása, lelkének drága kincse, amelynek a sors különböző változataival szemben kiegyensúlyozó, meg-